Ügyesen oldottam meg ma a kaját. el kellett jönnöm az oviból még ebéd előtt, de elutaztam, mielőtt hazajöhettem és ehettem volna, úgy, hogy tudtam, fél öt körül érek majd haza. Ami azt jelenti, hogy vagy veszek valami szutyok hideg kaját, vagy éhezem, aztán a konyhán összeszedem a kajámat, és itthon eszem rendesen. De leszerveztem, hogy az ovi és az utazás között a konyhán megehessem a rendes ebédet. Így aztán simán megúsztam a napot 1.690 kalóriával. Pedig reggel elkapott az ékszíj: kakaó volt, és abból elég plusz egy-két deci, és mindjárt már reggel 9-kor 600 kalória volt bennem. Szerencsére az ebéd ma nagyon könnyű volt: húsleves és paradicsommártás kockázatmentes FŐTT (azaz zsiradékmentes) hússal és krumplival

Nagyon bölcsen döntöttem. Még sose figyeltem fel arra, amire ma. Én mindig azt gondoltam, milyen nehéz nekem, mert az oviban ugye elém teszik a kaját, és hogy az milyen kísértés. De basszus, az legalább viszonylag/többnyire egészséges, és olcsó. Hát barátom, az semmi ahhoz képest, amit ma álltam ki - és amit az átlagembernek naponta ki kell állnia egy városban! Nem tudtam megtenni öt métert, hogy ne nyomtak volna az arcomba egy hamburgert, pizzát, sütit, gyrost vagy más ilyen-olyan kaját, de legalább egy habos kávét! Ha éhesen megyek oda, vagy elcsábulok, vagy szenvedek.

Most azt gondolom, könnyű nekem, aki csak a hegyi házikó és a falusi óvoda között ingázik nap mint nap, és még csak egy kajás óriásplakát sincs a szemem előtt. 

Azért kalózkodtam egy kicsit. Egyrészt volt ünnepelni valóm, mert elég sok pénzt hoztam haza a boltból, másrészt csak megkarcolt ez a reklámdömping: vettem egy literes light-kólát...

Nem fáj a torkom, lement a puffadás a hasamról, jól van a gyomrom, most felfázásos tüneteim vannak (MI JÖN MÉG?). Igaz, hogy minden nyavalya csak egy-két napig tart, de a fenébe is, hiába, ha ilyen láncreakcióban!!

Remélem, szombatom már TELJESEN jól leszek, mert most már illene is, és szeretném is folytatni az edzést. És a jóidő is jön :)

Új motivációval bővítettem az előnynaplómat. Imádok kötni, de nem kötök, mert... Mondanám, hogy mert a kötött kövérít, de nem azért. Hiszen most is hordok kötöttet. Olcsót, kínait. De a ruha készítéssel más a helyzet. Ugyanúgy, mint a varrásnál, azt is azért hagytam abba. Ha az ember kövér, akkor többféle ruhát, anyagot, fazont fel kell próbálnia, mire nagy nehezen talál olyat, ami még így is vállalható. Ez azért elég nagy kockázat, ha mindezt több órás/napos alkotó munka előz meg, és akkor derül ki, hogy bocsi, ez a fazon nem a tiéd. A kötött holminál ez talán még élesebben így van. Na de majd most...!

Holnap mérés. Jó korán :P

Tegnap nagyon rosszul voltam. Már az oviban elkezdett rázni a hideg, és rossz volt a gyomrom. Hazaértem 760 kalóriával. Begyújtottam, és ott aludtam el a fotelban a kályha mellett.

Persze nem maradhattam ott, nagy keservesen levetkőztem és ágyba bújtam, előtte megettem 600 kalóriányi gabonapelyhet. Nem kívántam, de a 760 kalória durva lett volna. Viszont egyáltalán nem ittam. Féltem, hogy nem marad meg bennem.

Végül túléltem az éjszakát.

Bár valaki lakik a házban, aki nem én vagyok. Az éjjel zörgésre ébredtem, mintha valaki rámolna valamelyik szobában. Vagy mintha a macska randalírozna. De ő itt aludt az ágy mellett. Nem tudtam eldönteni, hogy kintről szól a zörej, vagy bentről, és elég kába voltam, szóval inkább aludtam. Viszont ma reggel kitettem másfél virslit egy bögrébe, és mire hazajöttem, az egész virsli eltűnt. Hm???

Mindegy, most már elég jól vagyok, ma már ittam is rendesen - csodálkozva, hogy nem fájt a fejem a tegnapi nap után. (Megvan a megoldás: ugyanúgy melegítek vizet inni, mint a kávéhoz. Csak nem ugyanannyira...) Viszont a hasam puffadt, a gyomrom fura. De ennyi. És most örülök ennek is.

Okosan eszem, ma az innivalóra is jobban tudtam figyelni. Nem egyszerű, mert folyton szomjas vagyok, de mivel minden innivaló most nagyon gyorsan kihűl (vagy alapból rettenetesen hideg), nekem meg a fájós torkom irtózik mindentől, ami kevesebb, mint 36 fokos, gyakran sajnos inkább nem iszom. 

Mindkét konfliktusom halad - valamerre. Úgy értem, nem vagyunk jól, de legalább érzékelik, hogy nem csak nincs jól, de ezt most nem is hagyom. Majd meglátjuk, mi lesz belőlük. Mindenesetre talán már nem fogják uralni az étkezésem, mint múlt szerdán.

A tegnapi étkezés könnyű volt, ma viszont bátor voltam. Mákostészta volt az ebéd, és én teljes nyugalommal bevágtam az egészet, pedig ebédnél általában még óvatos vagyok, hogy a délutáni-kora esti "kritikus" időszakban okos tudjak maradni. Most viszont nagyon bíztam az új helyzet előnyeiben, hiszen ebéd után feljöttem dolgozni. És bevált. Volt délután kis megingás, de most elég volt a fogyás átlagos előnyeire gondolni, és máris megint motivált (és nem lemondó) lettem.

Új motivációt találtam, pontosabban felfrissítettem egy viszonylag frisset.

Szeretnék egy bizonyos cég képzéseire személyesen is eljárni (eddig videó és hangfelvételekből tanultam), ezeken a képzéseken pedig olyan férfiak vesznek részt túlnyomó többségben, akik emberileg vonzók lehetnek a számomra. Addigra pedig csinos leszek, és nem kell mást tennem, csak jelen lenni, szépen felöltözni, mert ennyi elég lesz ahhoz, hogy aki szóba jöhet, az észrevegyen... Pár hónapja találtam ezt ki, de közben felbukkant valaki, és ez kicsit eltávolodott. De közben kiderült, hogy a fehér ló sántít, úgyhogy lelkes vagyok megint :) .

Nos, végül is tegnap 1.590 kalóriával zártam, ma 1.560-nal, és azért álltam le, hogy legyen még 1-200 kalória hibahatár.

Edzés nincs még, és nem is nagyon akarom erőltetni, amíg fájdalomcsillapítót kell szednem a torkomra (egyelőre pedig még arra vigyázok, hogy egynél többet ne vegyek be naponta!), bár 10-15 percig minden nap hordom a tüzifát, az is valami(cske). (Igazából csodalámpa módszerrel kezelem a kérdést, mert akkor se lenne kedvem 4 köbmétert a lehető leggyorsabban behordani ebben a hideg-havas időben, ha jobban lennék :P ).

Hasprogram tegnap óvatos 12/12/12 volt, ma 13/13/13.

Jó hír: holnap véletlenül éppen délutános leszek egy délelőttös héten. Úgy értem, véletlenül pont mérésnapkor. Ez azért jó hír, mert amikor a véletlenek már mellettem vannak, és nem ellenem, akkor kezdenek jól alakulni a dolgok.

A lépcsőt különben egyszerűen csak behúztam. Edzéstől függetlenül. A mai a 18.

Van egyéb jó mellékhatása a fogyira annak, hogy felköltöztem a tetőtérbe.

1. Nagyon kényelmes kis munkaállomást hoztam létre. Odalent kényelmetlen széken ülök (mondjuk direkt), ráadásul ugye majd lefagyott a lábam az asztal alatt, ahogy beszorult a hideg alá. Itt fent viszont kényelmes fotelban hátradőlve dolgozom, ölemben egy deszkalap (az egyik ágy fejtámlája :P ), rajta klaviatúra és egér, és teáscsésze, és minden egyéb, ami kell, és minden fél méteres elérhetőségben van, lévén az egész helyiség zsebkendőnyi. Tehát nemigen ugrálok fel, és nem futkosok a konyhába ha kell, ha nem. Messze van. Úgy értem, alaposan meg kell éhezzek, hogy elmenjek odáig...
2. Azért a kályháig le-lemegyek néha, meg ezért-azért ;) , az viszont minden esetben egy-egy lépcsőzés. Szóval talán furán hangzik, de bár kényelmesebben ülök, és kevesebbet ugrálok fel, érdemben mégis többet mozgok, mint amikor odalent dolgozom.

A melegnek pedig az a mellékhatása, hogy kiállt a görcs/fájdalom a lábamból. Mindkét elmúlt évben gyanítottam, hogy a hideg az oka. Jó, csináltam rá nyújtásokat meg feszítéseket, de mióta fent vagyok elfelejtettem - ha érted, mire gondolok... És most mégis jól van a lábam.

Ez a tetőtér mellékhatás odáig vezetett, hogy este fél kilenckor itt álltam 910 kalóriával, és fogalmam sem volt, hogy mi a fenével tölthetném ki. A mai főtt étel adagot nem akartam "elhasználni", levesem van pluszban sok, de abból képtelen lettem volna 700 kalóriányit megenni, gabonapehelyből könnyebb, de a fájós torkommal (olyan a mandulámtól a nyakam, mintha strumám lenne, nem túlzok!) nem akartam hideg tejjel enni, a melegítgetéshez nem volt humorom. Végül fokhagymás tejfölös pirítós mellett döntöttem (a fokhagyma gyógyászati célokat is szolgált). Már a pirítóban volt a kenyér, mikor eszembe jutott, hogy ehettem volna ekkora keretből valami édességet is, de akkor már ki volt számolva, és lusta voltam újrakalkulálni az egészet.

Az edzés egy pici tüzifabehordás volt. Csak pici, talán 10 perc, de holnap rászánok annyit, hogy tényleg edzésnek számítson.

Ja. Reggel megmértem magam, csak úgy kíváncsiságból. Mégis mennyit romboltam szerdán. Aztán úgy meglepődtem - az eredményen is, meg azon is, hogy a konyha hidegében egyáltalán működött a mérleg -, hogy a centit elfelejtettem mérni. Ebben a fogyási ciklusban még nem mértem ilyen jó értékeket, beleértve a testzsír- és izom%-ot is. 72,1 kg voltam. Nem élem bele magam, mert irtó sokat aludtam, és kedden hajnalban lesz mérés, és néha egy-egy bűnös napnak napokkal később látszik meg az eredménye, de azért reménykeltő volt ezek tudatában is :)

Ma már sokkal jobban vagyok. A torkom fáj, és ezért nem is tornázom. Kicsit bűntudatom van volt miatta, mert eredetileg lustaságból nem akartam tornázni, de most belegondolva, hogy még egészségesen is fulladozom mindig, talán mégis helyesebb, ha várok.

Megérkezett a Bon Prix katalógus, és máris teljesítette a feladatát. Megmozdult bennem a kisördög, hogy ha már úgyis lefelé kell húznom a lépcsőt az edzés miatt, akár a kaját is hagyhatnám a csudába. De aztán lapozgattam a katalógust, és mégis csak betartottam a számolást: 1.630 kalóriánál tartok, még lesz kábé 40.

Ja. Reggel nem mértem. Még tartott bennem a lázadás a hideg ellen. Pedig hasznos lett volna megnézni, mit műveltem magammal... Már csak azért is, mert ma rendes időben mérhettem volna, így meg jövő héten korán kell majd. Mindegy.

Egyébként a múlt héten túrtam két farmer-rövidnadrágot, különböző méretben. Egyelőre mindkettő kicsi :P : és még egy selyemövet is. Ha nagyon behúzom a hasam, pár másodpercre be tudom kapcsolni :). Van egy nagy sátorméretű ingem, amit akkor viseltem, mikor... szóval régebben. Viszont amikor csinos leszek, összefogom ezzel az övvel, és ruhaként fogom hordani!

A tegnapi nap az aranygaluska miatt alapból kihívás volt.

És erre jött némi érzelmi krach: Gergő "eltűnt". Megvan, de nem tudok vele érdemben kapcsolatba lépni, egyáltalán nem dolgozik nekem ebben a hónapban, erre pedig nekem kell rájönni, nem ő mondja. Ettől irtó dühös vagyok. 

Az oviban egyre inkább idegesítenek a kurvulásaink, a kolléganőmnek egy nagyon halvány utalást tettem, erre összeveszett velem.Ez nagyon rosszul érint, de ebbe nem mennék bele.

És rájöttem, hogy mindez sokkal rosszabbul esik, mint normál esetben. Rádöbbentem, hogy rohadtul a Maslow piramis alján dekkolok a lakás 12 fokos átlaghőmérsékletével, és hogy csoda, hogy egyáltalán ezen túl tudok látni. Pontosabban nem tudok, csak erőlködöm. És erre jön az, hogy ráadásul az ételt - szintén a legeslegalsó szint - is épp megtagadom magamtól.

Úgyhogy elszakadt a cérna, és kajáltam, még pénzért is vettem cukrot, és leléptem a térképről átmenetileg.

Ma persze rosszul voltam, meg nagyon álmos. Azt hittem, a sok kaja és a kevés alvás miatt, de aztán rájöttem, hogy a nyavalya, ami kerülgetett napok óta, erre a megterhelő napra tökéletesen rá tudott épülni. Ráadásul hosszúztam is.

Szerencsére enni nemigen tudtam, úgyhogy nem volt bennem 700 kalória, mikor hazajöttem. Addigra éhes voltam, és jobban lettem, de nem volt kedvem főtt ételhez, hideg lakás ide vagy oda, hideg kaját kívánt a gyomrom. Megettem egy csomó hideg gyümölcsjoghurtot, aztán még egy adag gabonapelyhet,  hideg tejjel. Na most tartok valami 1.600 kalória körül. Nem mozogtam ma, és pillanatnyilag nem is érdekel: túlélőstratégiát gyártok a következő 3 hétre, ami várhatóan ennek az extra hideg időnek a vége lehet.

Felköltöztem a lépcsőfordulóba a tetőtérbe. Itt két fokkal melegebb van, mint a földszinten, és vagy 7-tel (!!!!) több, mint a számítógépasztalnál a térdemnek. Ez összesen 4 négyzetméter, ebből kettő az ágyam. Viszont a gépet tudom üzemeltetni ágyból, betakarózva, és ezt is fogom tenni a következő 3 hétben. Minden projektet felfüggesztek. A rendet a lakásban, az arcápolós projektemet (ki a fene akar 8 fokos krémet kenni az arcára reggelente????), a festést, MINDENT.

Egyedül a fogyit tartom meg, olvasni (tanulni) fogom a GTD-t, és ha lesz kedvem, akkor dolgozom a neten. Ha nem lesz kedvem, akkor meg nem fogok. Szó szerint túlélek.

Ámen. 

A mai napom elég sz@r volt, így konkrétan.

Sajnos csak most, este hétre fogtam fel, hogy persze. Mert fogyok. Ez sajnos egy visszatérő mintázat a fogyókúráimban. Amint elkezd jól menni, mindig van valami műbalhé valakivel, aki közel áll hozzám. DE MINDIG! És akkor persze megrogyok, és jól bezabálok. 

Haha, csakhogy ez már rég nem így működik. Tényleg rég, már mondhatni évek óta. Felismertem, konstatálom, és nem foglalkozom vele többet. Igen, rossz napom volt, és igen, megfordult a fejemben, hogy de jó volna enni legalább egy jót, de még csak fel se merült, hogy valóban megtegyem. Szóval bocsi, ez most nem jött be! (Akár le is lehetne állni...)

Fáj a lábam. Telente néha a bal vádlimban begörcsöl (begyullad?) az egyik pici, 2-3 cm hosszú izmocska. Ez aztán úgy összeránt más izmokat is, hogy végül alig tudok leguggolni. Dolgozom rajta.

És ma egy hasmenős-hányós vírus is elért - legalábbis ugyanúgy csikart a hasam, mint az utóbbi két alkalommal. Csak hát ez már a harmadik, tehát számíthatok az előzők miatt kialakult viszonylagos védettségre, meg aztán eszem is a puccos vitaminomat már hatodik napja. Úgyhogy úgy tervezem, ennyi volt.

Ma emeltem a hasprogramot 16/16/16-ra. Hát csak így apránként :P

Ja, mérés volt ma:

Örültem neki, mert bár a súlyom több 10 dekával, mint legutóbb, viszont a centi minden értékénél ha nagyon akarom, lehetett volna fél centivel kevesebbet írni, a testzsír, a víz és az izom értékei látványosan javultak. Ja kérem, megint elkezdtem dolgozni, itt a napi egy óra séta :P És a centi így is összesen 5,5 cm fogyás. 

Kíváncsi leszek a pénteki mérésre, de addig túl kell élni a szerdát. (tudod, aranygaluska). Imádkozom, és az összes közelben lévő angyal segítségét kérem majd.

Ja. Kalória 1.630. Szerintem ma már nem lesz több, max esetleg egy tea (20 kalória). Asszem lezuhanyozom, és ágybabújok az új könyvemmel, legyen hamar vége ennek a napnak.

Keveset iszom. Úgy értem, igazából nem, a 2 liter alsóhangon megvan minden nap, de az kevés. Pedig ma se lesz sokkal több, és csak ebéd után álltam neki inni, de majd igyekszem figyelni rá.

Próbáltam tartani a rendes menetrendet, de nem sikerült. Miután ma negyed tízig aludtam, tiszta fölösleges volt időben ágyba bújni, úgyse tudtam volna aludni. Reggel pedig korán kell kelni, délelőttös leszek. Jó hír tulajdonképpen, mert csak így van esély még hétközben visszaállni. Szerencsére nem lesz edzés holnap, tehát most kifárasztom magam, és holnap tényleg korán megyek aludni. (ez a terv...)

Ma jól ment a kaja, még este hétkor is csak 1.300 kalóriánál tartottam. Viszont az edzést nagyon nehezen bírtam. Egy hanganyag miatt a lépcsőzést választottam, de már a 14. perc után ki akartam állni. Végigcsináltam a 20 percet, de nagyon nehezemre esett. Úgy értem, indokolatlanul. Talán az volt az oka, hogy éhes voltam, és amúgy is akkor még csak 850 kalóriánál jártam. Talán azért, mert rögtön hazaérkezés után volt, amikor ugye eleve a gyaloglás után voltam. Mindegy, most ez volt.

A hasprogram is ment (némi pihenés után): 15/15/15.

Jó lesz a hét, csak a szerda lesz necces: aranygaluska. Ráadásul délutános leszek, tehát egyszer eszek az oviban, aztán még haza is hozok egy adagot. Fogalmam sincs, hogy vészelem át, majd addig kiagyalom.

Elég jól ment a mai nap is. Végre normális kalóriatartalmú kajákat ettem. Megcsináltam a húslevest. Elrontottam, mert eldolgoztam az időt, és elfelejtettem leszedni a habját. Ami nem csak azért érdekes, hogy szép legyen, de csomó zsírt is leszedünk olyankor, szóval ez elmaradt, de igyekeztem figyelembe venni számoláskor.

A folyadékbevitel éppenséggel lehetett volna több is, szerintem alulról súroltam a 2 litert, de talán a leves kompenzált valamit. Holnap jobban odafigyelek.

Elővettem a sínadrágomat, mert irtóra unom, hogy szétfagy a térdem az asztal alatt. Ja, ilyenkor télen régebben gyöngyöt fűztem, felpakolt lábakkal paplan alatt, ez most már nem így lesz... Viszont azt megállapítottam, hogy nagyobb vagyok, mint mikor hordtam. Nem tudom teljesen felhúzni a cipzárakat. Nem baj, lesz ez még jobb is. Viszont határozottan érzem a derekam ívét (rendes ruhában). Jó, mert kábé egy hónap múlva el lehet kezdeni rendesen öltözni. Úgy értem, a kinti világban is. Most még az oviban is több ruha van rajtam, hiszen alapból vastag harisnya meg trikó jön a nadrág dereka alá...

Várom a 72 kilót, illetve persze, hogy alámenjek. Nekem az nagy vízválasztó. Jó esélye van, ha keddre nem, majd péntekre.

Egyébként pedig eldöntöttem, hogy soha többet nem hozok két adag ételt a konyháról. Régebben gyakran csináltam, hogy hétvégére, vagy amikor kedvemre való volt, néha kértem két adagot. De nem csinálom többet. Többet fogok főzni. Szeretem is, és biztonságosabb is. És árban sem rosszabb.

Ja. A hasprogramot megemeltem 15/15/15-re. Érdekes volt sínadrágban :P

Ja. Sokat alszom. Ezt ugyan nem szeretem, de hagyom. A fogyás ellensége a kialvatlanság, és ha kell, hát rászánom ezt a pár hónapot. Bár titokban azért remélem, hogy ez csak az elején lesz... Mindenesetre nem tudom, mikor volt utoljára, hogy esténként 10-kor ágyban vagyok.

Az első nap volt, mióta elkezdtük, hogy mind a 10 pontot kipipálhattam a szokáslistámon. Jó, eleve minden másnap csak 9-et kell, mert nincs mindennap edzés, de és krémezni is csak nem munkanapokon kell. Szóval nem követek el hibát, ha csak 8 pontom van, de azért mégis jó érzés ez a tizes.

Ma éhes voltam. Hülye majonézes kukorica. Úgy értem, itt volt, ez volt tegnap a menü a konyhán, de hát abból csak keveset lehet enni. Hálistennek elfogyott. Holnap igyekszem könnyű kajákat enni, jólesne most igazán jóllakni. Húslevesre tippelek. Vagy spenótra, majd eldöntöm. Meg van még kis maradék zöldbab, na az is biztonságos.

Így most 1.640 kalóriánál tartok, ami azért jó, mert ha véletlenül szűken számoltam volna azt a k. majonézt, akkor is beleférek. Megvolt a 20 perc edzés, ahhoz is annnnnyira nem volt kedvem, hogy csak na. De azért megcsináltam lelkesen, elég jól bírtam, nem is kellett igazán köhögni. A hasprogram (14/14/14) elúőtt pedig vártam pár percet, de nem ültem le. Csak lassú helybenjárással meghallgattam egy-két számot, míg csendesedik kicsit a légzésem. Így jó volt.

Most is éhes vagyok. Na ilyenkor jó a számolás, mert tudom, hogy nem ettem keveset, biztonságban vagyok, tehát nyugodtan örülhetek, hogy ezekben a pillanatokban is FOGYOK!!! :)