Ma volt mérés, de annyira ronda volt, hogy inkább áttettem holnapra. Mint ahogy mostantól kedd és péntek helyett szerda és szombat lesz a mérés napom. Túl sokszor vagyok délelőttös, azaz túl sokszor kell túl korán mérni, amikor túl csúnyák az eredmények. Ez pedig elrontja az egész napomat. Mint például ma, amikor is legszívesebben a csalódottságtól végigzabáltam volna a napot. Ami azt illeti, sokat is ettem ahhoz képest, amennyi ésszerű lett volna, egészen délután egyig (!!!!), amikor viszont le kellett állni! Vagyis onnantól kezdve gyakorlatilag éheztem, ami meg igazából tilos lenne!

A helyzetet az mentette meg, hogy elmentünk vásárolni. Ennek több előnye is van, azon túl, hogy a mai napon szépen elfogyott az este, és már nem olyan sok maradt éhezni.

1. vettem csomó gyümölcsöt, pár napig legalább lesz.
2. vettem egészséges-diétás kajákat is, mint például a natúr joghurt.

És még egy jó hír, hogy nincs ovis kaja itthon. Na jó, van egy kis leves meg fél adag főzelék, de az kevés lesz, mindenképpen főzni fogok.Hajlok rá, hogy lassan átálljak erre. Jön a jó idő, és talán sikerül annyira rendbe tennem a biciklit, hogy megint bízhassak benne, és járhassak vásárolni vele. Ha nem, akkor meg majd megyek busszal, nem érdekel. Vagymittudomén, nem megyek ennyire előre inkább.

A lényeg, hogy a hétvégém rendben lesz.

Ma az edzés az volt, hogy futottam és gyalogoltam 18 percet. És megvolt a hasprogram is 20/20/20. Izomlázam van kicsike, már csak a nyújtásnál veszem észre, eddig is alig tudok rendesen lehajolni, de ma még annyira se ment. Meg kicsit a fenekemet érzem.

Van egy kis izomlázam a tegnapitól. Alattomosnak érzem, mintha erősödne, reggel még nem is volt.

Hajnalban én is csúszkáltam egy sort, közben arra gondoltam, hogy ez felér egy edzéssel, amennyire meg kell feszítenem a lábamat, combomat fenekemet olyan helyeken, ahol edzéskor soha. És én is estem egy  nagyot :). Szerencsére tiszta jégre, nem latyakba, és szerencsére még az erdőben, úgy hogy kellemesen ott maradhattam a földön kiheverni, és kényelmesen feltápászkodhattam.

Ma nagy levegőt vettem, és felemeltem a hasprogramot 20-ra. Na azért 20 mp plank már nem vicc, ezt már nem kell csendesen mondani - persze még messze az igazi mennyiség.

Éhes voltam egész nap, és délután hamar el is gyengültem. (Egészséges vagyok, csak tegnap keveset aludtam.) Még megcsináltam az ezt-azt, amit kellett/akartam, de most már felhúzódtam, még a gépen írok, meg adminisztrálok, de 8 körül már ágyban leszek. Ez jó így ám, mert reggel mérés, és akkor rendesen kialszom magam. Jólesik, hogy holnap már péntek.

Ja. 1.660 kalória. Asszem, mert ma nehezen meghatározható értékű sült kolbász volt az ebéd. De ha kicsit alul is lőttem volna, a tegnapi nap úgyis kompenzál.

Ja. 33. lépcső :)

Ma nem kellett menni dolgozni, a jeges utak miatt. Ezt kérem a fogadalmam következményének tekintem, avagy égi segítségnek.

Ma ugyanis pogácsa az ebéd, és tudni kell, hogy irtó finomra csinálják a csajok a konyhán! Csakhogy egy pogácsa csaknem 10 deka. Azaz cirka 400 kalória. Azaz egész nap ÖSSZESEN mindössze 4 pogácsát lehetne enni, és akkor még ihatnék egy kávét, de aztán ezzel kész is. Na most, egy adag ebédhez 3 db jár. Plusz az oviban is kapnék egyet biztos. És akkor tartsd meg a diétádat.

Nincs jó megoldás, mert ha erős leszek, és lemondok, akkor feszítés van, és előbb-utóbb duplán megfizetek érte. Le is mondhatnám aznapra az ebédet, de félő, hogy annak ugyanez lesz az eredménye (mondjuk még ez lenne a legokosabb megoldás. csakhogy erre meg képtelen vagyok jelenleg, több okból). Félretehetnék másnapra, de akkor meg a másnapot is nehezítem.

Ha viszont nem kell menni dolgozni, az bőőőőven kárpótol, hovatovább nincs feszítés meg lemondás, mert meg vagyok fizetve érte.

Ez még külön jó azért, mert csak fél tízkor derült ki, én meg direkt nem reggeliztem, és hagytam magam későig aludni, hogy így spóroljak kalóriát. Így délben itthon megettem a kis rántott levest tegnapról, tehát egy órakor még csak 280 kalória volt bennem. Úgyhogy ma megettem a fagyasztóban lapuló virslit (nem könnyű beiktatni, mert sok a kalóriája, de így most pont belefért, és nem kellett főznöm), forró csokit vacsoráztam, és még mindig van 160 kalóriám, amivel fogalmam sincs, mit csináljak,vagy csináljak-e valamit.

Edzés is volt ma. Pedig nem is volt edzésnap. De csináltam a februári habit trackert, és véletlenül beikszeltem a mai napot, és csúnya lett volna kiradirozni, és nem is sikerült volna teljesen, szóval ez volt az egyszerűbb.

Azt is elhatároztam, hogy egyik edzés kardió lesz, a másik meg erősítő. Úgyhogy előszedtem egy régi Cindy Crawford anyagot (két 40 perces elég kemény edzés, de jól átmozgatja az egész testet). Persze ma csak 20 percet csináltam, és pörgettem is, mert ha végigcsinálom az első 20 percet, ami még mindig csak láb-csípő, akkor holnap nem tudok felkelni. 

Ahogy ülök a fotelban egész nap (mikor itthon vagyok és dolgozom), és felkelek pár óra után zsibbadt fenékkel, azon csodálkozom, hogy egyáltalán fogytam 2 centit csípőből...

Megvolt a mérés, ami egyben a hónapzáró értékelés alapja is. Nem panaszkodhatom, lehetne szebb, de a befektetett munka erre volt elég.

De inkább mutatom a havi összesítésre alkalmasabb mércémet:

Tulajdonképpen persze nem teljes, hiszen nem a január elsejei értékek látszanak, és a január 30 is még ott volt, de ennek nem lesz túl nagy jelentősége, mikor már mondjuk a 130. napnál járok :).

A lényeg látszik: 27 lépcsőt haladtam felfelé januárban, ez ugye majdnem pont 4 hét, ezalatt 1,8 kg ment le. azaz kevesebb, mint fél kg hetente. Ennek pedig az az oka, hogy iszonyú kevés volt a mozgás. Jó, ennek megvan az oka, nem hibáztatom magam, de a tény attól még tény. Mindössze 8 edzés volt januárban, amit komolyan lehet venni, és tekintve, hogy még az elején vagyok, ezek nagy része még a 20 percet se érte el. Hát kérem, ennél sokkal több kell.

Tehát elégedetlen nem lehetek, ennyi munkával ennyi eredmény nem rossz. De azért szeretnék többet. Rubinababa nagyon inspirál. Ő bezzeg rengeteget mozgott, és majdnem 20 centit fogyott!!!

Így aztán megfogadtam - különös tekintettel arra, hogy a legfőbb kifogásom februárban már nem lesz olyan mérvadó -, hogy mostantól ha nem csinálom meg az esedékes edzést, akkor lefelé húzom a lépcsőt. Bármi legyen is az ok.

Egy másik fogadalmat is tettem, ami sokkal komolyabb és mélyebb, hogy kifecsegjem. De azt mondhatom, hogy inspirálni fog arra, hogy a fogyást sokkal komolyabban vegyem!

Tegnap rendben ment minden, kis mozgás meg hasprogram is. Meg a kalória is - végül 1.630 kalóriával zártam. De kicsit összekavartam a napot - szándékosan.

Itt fent a sötétben olyan, mintha mindig este/éjszaka lenne, mindig ég a villany, teljesen összezavarodik a biológiád. Ráadásul a betegség miatt is máshogy aludtam, szóval  nem csoda. Így végül napok óta majdnem délben keltem, és hajnalig fent voltam. Na ennek véget kellett vetni. Egyrészt a héten délelőttös vagyok (ma szabadnapos vagyok, de holnaptól), ráadásul holnap mérés, de méghozzá hónapzáró értékelő mérés alig egy héttel a bűnözés után. Semmi kedvem a szükségesnél rondább értékekkel zárni!

Ezért az éjszakázást választottam, viszonylag korai felkeléssel. Fél ötkor mentem aludni és nyolc után keltem. Úgy tervezem, hogy hat körül ágyba bújok, olvasok, és elalszom, mikor érzem. Így reggel elég alvás után fogok kelni, és hiába, hogy korán, mégis reális lesz a mérés (arról nem beszélve, hogy érdemben leszek jelen a nap során).

Jó, hogy ma nincs edzés, úgy számolok, kicsit be leszek lassulva :) . A kajával nem lesz gond. Igaz, hogy korábban keltem, mint az utóbbi napokban, de mégis rövid lesz a nap. És még rengeteg főtt kajám van. Egészséges fajta.

Tény, hogy sokkal de sokkal gyorsabban vagyok túl egy olyan vírusos fertőzésen, ami 13 gyerekből 12-t betegített meg úgy, hogy 10-et otthon is fogtak (ez sajnos gyakran nagy szó), mint eddig bármikor. A menő multivitaminomra fogom.

Sajnos ez sem volt elég arra, hogy a mozgás elinduljon, pedig már nem vagyok gyenge. Mondjuk a házból már ki kellett mennem, és jó negyedórát azért pakoltam fát a hidegben, mert már nem bírtam a bezártságot. Ez a hely, ahol itt kuksolok naphosszat, mikor itthon vagyok, részben kuckós (4 nm, tetőtér mennyezettel - azaz átlag 1,5 m belmagassággal), részben viszont egy börtön, ahol nappal is teljes a sötétség, mint egy kamrában. Néha elég nyomasztó. Várom, hogy nappal nappali világosságban legyek.

A kajám rendben volt, most 1.620-nál tartok, max egy teát iszok még, de az sem biztos. A lépcsőt most könnyű számolni, pontosan annyi, ahányadika van. Na persze már csak ebben a hónapban :) .

Ostoba dolog, de várom a februárt. Nem fog semmi történni február elsején, persze lassan enyhül majd az idő, de elvágólag nem lesz különösebben más, még itt kell lennem fent, még hideg lesz lent, de valahogy mégis. Eleve új hónap, mintha tiszta lap lenne, és a tavasz reménye a szívemben mintha csak erre a dátumra várna, hogy végre megengedhesse magának a létjogosultságát.

Holnap mindenképp lesz edzés.

Miután megfigyeltem - ó, nem most először -, hogy bizonyos időszakonként szükségem van a bűnözésre/lázadásra, és ez az időszak most a 14 nap volt (kétszer egymás után), most igyekszem ezt a 14 napot kitolni. Szóval azt nem várom magamtól, hogy ne legyen, de azt igen, hogy később legyen. Ez pedig könnyű.

UPDATE: Na végül megcsináltam a hasprogramot (17/17/17). Az egész nyújtással együtt (ami ugye már élvezet) nem volt 4 perc. Basszus, mi van ezen akkora dolog, hogy nem lehet naponta megcsinálni????????

Tegnap elrontottam. Tulajdonképpen szándékosan. Éreztem, hogy most már nagyon feszít, és tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis átszakad. Jól becsokiztam, úgy igazán, azaz nem maradt bennem semmi feszültség.

Ma már teljesen rendben is ment minden, 1.630 kalóriával zártam, és végre rendes vacsorát ettem. Ugye ez jelezte a közelgő szakadást, hogy már napok óta mindig feszegettem a keretet, és csak nagy erőfeszítés árán sikerült este mégis megtartani. Jól van, ez is megvolt, most egy darabig nyugi lesz.

Holnap NEM kell mennem továbbképzésre. Mondtam a főnöknek, hogy nem biztos, hogy fel tudok kelni reggel, szóval ha nem érnék oda, ez lesz az oka, de megteszek mindent. Azt mondta, akkor ne erőltessem, úgyis eggyel többen vagyunk, ha nem jövök, nem kell valakinek külön autóval jönnie. Éljen.

Ez azt jelenti, hogy a holnapi rizikófaktor kipipálva.

Még nem tudom, a mozgással hogy lesz. Meglátom, mennyire lesz erőm.

Nehezen bírom most, Tegnap is nehéz volt, csak a mai mérés tartott vissza, ma pedig a mérés eredménye :) . De ilyen kicsire voltam tőle, hogy vegyek egy tábla csokit. Mondjuk nem is mondok igazat, mert hiszen az, hogy elrontsam, az nem volt az eszemben. Ezért nem is mentem be a boltba. Azt tudtam, mennyi a keretem, tudtam, hogy ahhoz nagyon ki kellene számolnom, hogy ehessek csokit, azt meg nem akartam, hogy bemegyek, válogatok, aztán úgyis üres kézzel jövök ki, mert 700 kalóriából (amennyi a keretem) úgyse ehetnék annyi csokit, amennyit szeretnék most.

Cserébe kenyeret ettem, ami szintén nem éri meg, de olyan halkrém volt itthon, amit nagyon szeretek.

Most persze itt állok, még csomó idő van az estéből, én meg már mindent megettem, amit szabad volt. Nem baj, azért jó, hogy így is tudom tartani. Valószínűleg iszok egy kapuccsinót, akkor 1.740 kalóriával zárok. Ugyan régen volt már, hogy nem álltam meg 1.700 alatt, de ez azért még bőven belefér.

De olyan jó megy most, a mérés is lelkesített:

Vagyis az előző méréshez képest 60 dekával és másfél centivel vagyok kevesebb.

A péntektől tartok kicsit, szakmai napra megyünk már negyed 8-kor, tehát reggeli előtt, fogalmam sincs, mit eszünk ott, talán megint elvisznek minket ebédelni, de erre nem lehet számítani, szóval az a legnagyobb baj vele, hogy egyáltalán nem tudok tervezni. Talán meg tudom állni, vagy úgy alakul, hogy nem is lesz módom megszegni a diétámat, de a sóvárgást már most nagyon erősnek érzem.

Na jó, egyelőre addig is el kell jutni :)

Közben kiderült, hogy elég rosszul számoltam legutóbb, mert sehogy se jön ki május 5-re az az 59 kg, azaz ha minden úgy megy, ahogy eddig, akkor június 30-ra lesz meg. Jó lesz az is, és jó, hogy ezt akkor nem tudtam, mert akkor kellett ez a kis motiváció :)

A vasárnap jól ment. Mivel már csak krumplipüré volt itthon (se rántott hal, se majonézes cuccok), meg leves, olyan jól álltam kajával, hogy estére vaníliapudingot is ehettem. Aztán kaptam egy hírt, ami nagyon rosszul esett, úgyhogy semmi lelkierőm nem maradt. Például megcsinálni a hasprogramot.

Mára minden jobb lett, legalábbis lelkileg. Ami azért jó, mert kajailag nem könnyű. Reggel hülye pizzás csiga volt (ja, mert megint az oviban indult a reggel), amivel 9 órára 720 kalória lett bennem, majdnem a napi adag fele! Úgyhogy ebédre csak picit ettem, meg volt kis uzsonna. Nem voltam éhes délután, de azért még irtó messze volt az este.

Észnél akartam lenni, mert egész nap azt számolgattam, hogy ma el kéne rontani, több dolog is erre csábított. Azt tartott vissza, hogy holnap mérés, ráadásul ésszerű időben, basszus nem fogom megint mérés előtt elcseszni!!!!! Ráadásul ha ma okos vagyok, akkor elérek a 25. lépcsőre, ami a teljes táv hatoda!

Úgyhogy hazafelé bevásároltam minden túlélőcuccot, amit ismerek. Vettem egy üveg light kólát, és egy csomag savanyúcukrot. Ez utóbbit ritkán vetem be, de most jól jött. Egy-egy szemben mindössze 15 kalória van, sokáig tart elszopogatni, azaz az "evés" élményt - az agyamnak és a lelkemnek - sokáig fent tudom tartani.

Ily módon volt délután öttől késő estig

• egy csésze kávé
• 1 l kóla
• egy csésze kapuccsinó (3 az egyben, tudod)
• 13 szem savanyúcukor.

Ez mindössze 265 kalória volt, és mondom, órákon át gyakorlatilag folyamatosan volt valami a számban ( :P ).

Az edzés is megvolt (20 perc + hasprogram 16/16/16), izgatottan várom a holnapi mérést!

A tegnapi nap is érdekes volt. 

Reggel viszonylag sokat ettem - sajtos kenyér volt a reggeli teával. Amikor délelőttös vagyok, akkor azért necces kicsit minden, mert itthon mondjuk iszok egy teát a reggelihez 20 kalóriából, az oviban viszont ugyanez minimum 100, ez pedig a reggelire szánt keretem durván 30 %-a, ami szó szerint durva. Ha kakaó/tejeskávé van, vagy finom a reggeli (mint ugye tegnap), akkor még nehezebb.

Az ebéd rántott hal volt, és azt is szeretem, a kolléganőmtől kaptam csokit (azt is szeretem), szóval délután hatra minden bennem volt, ami megengedett. Amellett rosszul is viselkedtem, és éjszakába nyúlóan filmeztem, de ez egy másik történet.

Mérés is volt:

Elégedett vagyok - viszonylag -, mert minden érték jobb kicsit. Ugyan naptár szerint 30 nap után vagyunk, de a lépcsőm szerint pontban 3 hét után. A fogyás 1,7 kg és összesen 7 cm. Ezzel pedig elégedett lehetek, hiszen a fél kiló hetente nekem rendben van. De ha ebben a tempóban fogynék pontosan (ami nyilván egy elméleti feltevés), akkor május 5-ére lennék 59 kg. (WOW!) Jó volt ezt most kiszámolni, mert szuper, hogy végre 72 alatt vagyok, ami nekem ugye egy lélektani határ, ugyanakkor már olyan sokszor jutottam el eddig, hogy az öröm helyett hajlamos vagyok inkább azt érezni, hogy jójó, eddig tudom, de mikor lesz már tényleg kényelmes az a rohadt fekete nadrág??? Szóval csak nyugi. A válasz: két hét múlva :P

Ugyanakkor van itt két észrevétel:

1. már megint alig 5 órai alvás után volt kora reggeli mérés, úgyhogy tudtam, hogy ma rendes időben azért én ezt megnézem újra. (Igazam is lett: ma reggel 71,6 kg voltam. Nem baj, ezt most nem írom be sehova, a jövő héten délutános vagyok, tehát rendesidős mérés, majd kedden már jó lesz).
2. ha ránézek az edzésnaplómra, azt látom, hogy 11 nap telt el az utolsó normális edzés óta. Úúúúúú, ez nagyon jujujejnyebejnye!

Meg tudom magyarázni, de nem fogom. Bűntudatot se fogok érezni juszt se, viszont ezen MA változtatni kell. Csak úgy magamnak mondom biztatásul, hogy lassan vége a januárnak, a február meg már a kúszunkatélbőlkifele, azaz egyre könnyebb lesz erőt venni magamon.

Az is eszembe jutott, hogy hamarosan vége egy hónapnak, közeleg a FogyiKlubos elszámolás ideje, ez lesz Rubinababával az első, várom. Ilyenkor a hétköznapokban az ember csak darálja a napokat, egyiket a másik után, és persze írjuk a mindent, de visszanézni egy hónapon azért jó érzés szokott lenni. Már ha minimum átlagos, és ez a mienk (eddig) az volt. Minimum ;)