Van egyéb jó mellékhatása a fogyira annak, hogy felköltöztem a tetőtérbe.

1. Nagyon kényelmes kis munkaállomást hoztam létre. Odalent kényelmetlen széken ülök (mondjuk direkt), ráadásul ugye majd lefagyott a lábam az asztal alatt, ahogy beszorult a hideg alá. Itt fent viszont kényelmes fotelban hátradőlve dolgozom, ölemben egy deszkalap (az egyik ágy fejtámlája :P ), rajta klaviatúra és egér, és teáscsésze, és minden egyéb, ami kell, és minden fél méteres elérhetőségben van, lévén az egész helyiség zsebkendőnyi. Tehát nemigen ugrálok fel, és nem futkosok a konyhába ha kell, ha nem. Messze van. Úgy értem, alaposan meg kell éhezzek, hogy elmenjek odáig...
2. Azért a kályháig le-lemegyek néha, meg ezért-azért ;) , az viszont minden esetben egy-egy lépcsőzés. Szóval talán furán hangzik, de bár kényelmesebben ülök, és kevesebbet ugrálok fel, érdemben mégis többet mozgok, mint amikor odalent dolgozom.

A melegnek pedig az a mellékhatása, hogy kiállt a görcs/fájdalom a lábamból. Mindkét elmúlt évben gyanítottam, hogy a hideg az oka. Jó, csináltam rá nyújtásokat meg feszítéseket, de mióta fent vagyok elfelejtettem - ha érted, mire gondolok... És most mégis jól van a lábam.

Ez a tetőtér mellékhatás odáig vezetett, hogy este fél kilenckor itt álltam 910 kalóriával, és fogalmam sem volt, hogy mi a fenével tölthetném ki. A mai főtt étel adagot nem akartam "elhasználni", levesem van pluszban sok, de abból képtelen lettem volna 700 kalóriányit megenni, gabonapehelyből könnyebb, de a fájós torkommal (olyan a mandulámtól a nyakam, mintha strumám lenne, nem túlzok!) nem akartam hideg tejjel enni, a melegítgetéshez nem volt humorom. Végül fokhagymás tejfölös pirítós mellett döntöttem (a fokhagyma gyógyászati célokat is szolgált). Már a pirítóban volt a kenyér, mikor eszembe jutott, hogy ehettem volna ekkora keretből valami édességet is, de akkor már ki volt számolva, és lusta voltam újrakalkulálni az egészet.

Az edzés egy pici tüzifabehordás volt. Csak pici, talán 10 perc, de holnap rászánok annyit, hogy tényleg edzésnek számítson.

Ja. Reggel megmértem magam, csak úgy kíváncsiságból. Mégis mennyit romboltam szerdán. Aztán úgy meglepődtem - az eredményen is, meg azon is, hogy a konyha hidegében egyáltalán működött a mérleg -, hogy a centit elfelejtettem mérni. Ebben a fogyási ciklusban még nem mértem ilyen jó értékeket, beleértve a testzsír- és izom%-ot is. 72,1 kg voltam. Nem élem bele magam, mert irtó sokat aludtam, és kedden hajnalban lesz mérés, és néha egy-egy bűnös napnak napokkal később látszik meg az eredménye, de azért reménykeltő volt ezek tudatában is :)