Tény, hogy sokkal de sokkal gyorsabban vagyok túl egy olyan vírusos fertőzésen, ami 13 gyerekből 12-t betegített meg úgy, hogy 10-et otthon is fogtak (ez sajnos gyakran nagy szó), mint eddig bármikor. A menő multivitaminomra fogom.

Sajnos ez sem volt elég arra, hogy a mozgás elinduljon, pedig már nem vagyok gyenge. Mondjuk a házból már ki kellett mennem, és jó negyedórát azért pakoltam fát a hidegben, mert már nem bírtam a bezártságot. Ez a hely, ahol itt kuksolok naphosszat, mikor itthon vagyok, részben kuckós (4 nm, tetőtér mennyezettel - azaz átlag 1,5 m belmagassággal), részben viszont egy börtön, ahol nappal is teljes a sötétség, mint egy kamrában. Néha elég nyomasztó. Várom, hogy nappal nappali világosságban legyek.

A kajám rendben volt, most 1.620-nál tartok, max egy teát iszok még, de az sem biztos. A lépcsőt most könnyű számolni, pontosan annyi, ahányadika van. Na persze már csak ebben a hónapban :) .

Ostoba dolog, de várom a februárt. Nem fog semmi történni február elsején, persze lassan enyhül majd az idő, de elvágólag nem lesz különösebben más, még itt kell lennem fent, még hideg lesz lent, de valahogy mégis. Eleve új hónap, mintha tiszta lap lenne, és a tavasz reménye a szívemben mintha csak erre a dátumra várna, hogy végre megengedhesse magának a létjogosultságát.

Holnap mindenképp lesz edzés.

Miután megfigyeltem - ó, nem most először -, hogy bizonyos időszakonként szükségem van a bűnözésre/lázadásra, és ez az időszak most a 14 nap volt (kétszer egymás után), most igyekszem ezt a 14 napot kitolni. Szóval azt nem várom magamtól, hogy ne legyen, de azt igen, hogy később legyen. Ez pedig könnyű.

UPDATE: Na végül megcsináltam a hasprogramot (17/17/17). Az egész nyújtással együtt (ami ugye már élvezet) nem volt 4 perc. Basszus, mi van ezen akkora dolog, hogy nem lehet naponta megcsinálni????????