Eljött a beborulás. Tulajdonképpen elég váratlanul, de valahol mégsem. És nem panaszkodhatom, mert nem 14 vagy 15, hanem 19 nap után. Pech, hogy pont a mérés előtt, ami már érdemi eredményt mutat(hat)ott volna, de igazából nem is pech, inkább program. Jól van, majd nézd meg a júniust :P.

Jólesett. Nincs bűntudatom, élveztem, hogy nem mérek, nem számolok, eszem, ami jólesik. Meg persze azt is, ami nem, mert a csoki vége már persze sok volt... Az igazság az, hogy jobban jártam volna, ha hazahozom a gyümölcslevest és a rántott húst, de ki a fene tudhatta előre. 

Jó.

Most jön a szerda és a csütörtök, amit jól csinálhatok. Aztán a péntek, amikor már nem kell zabálnom, az ma megvolt, de nem is fogok figyelni. Aztán jön egy józan hét, szombaton megint sütizés. Ezt most elfogadtam, mindegy, annyit tehetek, hogy a mozgást viszem tovább. De utána jön egy teljes hónap veszélyzóna nélkül.

Holnap mérés.

Francba...

Érdekes volt a mai nap... Mivel fent dekkolok még mindig a kuckómban, ahol nincs ablak, és mindig villanyfénynél vagyok, teljesen összezavarodtam. 

Nagyon könnyű volt a nap kaja szempontjából. Viszonylag későn keltem, nem reggeliztem, az első étkezés az ebéd volt. Átlagos ebéd, de nem volt uzsonna. Itthon ittam egy kávét, bíbelődtem a nettel, és mire észbekaptam, már este 7 volt. Ja. Ez a délutános műszak, és itt jön a képbe a lámpafény, egyszerűen nem voltam tisztában azzal, hogy nem délben jöttem haza, hanem negyed ötkor! Na akkor megvacsoráztam, de volt 900 kalóriám egy vacsorára! Így a kalóriadús tejberizs mellett döntöttem.

Viszont a mozgás szempontjából is elment az idő, mire a vacsora leülepedett, majdnem 10 óra volt. Egyáltalán nem volt kedvem mozogni. Csak azzal tudtam magam rávenni, hogy kerestem izgalmas hangoskönyvet, és azt hallgatva indultam lépcsőzni azzal, hogy megyek 10 percet, akkor már talán ráfoghatom, hogy tornáztam. De végül győzött a lelkiismeret, megcsináltam a 20 percet. Ugyanígy kezdtem a hasprogramot, csak csinálok valamennyit, osztjóvan. De azért csak megcsnáltam a 25/25/25-öt.

Holnap még mindig lemondom a kaját. Van még paradicsomleves és a krumplisaláta, a holnapi kaja pedig az életveszélyesen ellenállhatatlan gyümölcsleves és rántott hús lesz. Szóval több szempontból jobb, ha nem hozok haza.

Kicsit egyedül érzem magam ebben a fogyiban. Rubinababa nem ír, nagyjából sehova :(. 

Mindegy, szerencsére most a motivációm elég erős - a bizonyos fogadalom -, úgyhogy megvagyok. 

A mai nap átlagos volt, 1.690 kalóriával. Felemeltem a hasprogramot 25/25/25-re, ez már lassan eléggé számít. Ma volt haskenegetés is, ahogy enyhül az idő, nem olyan nagy kihívás. Ma is ráálltam a mérlegre, csak úgy kíváncsiságból: 71 kg. Na alakul lassan. Talán az is segít, hogy végre elfogadtam, hogy ennyi vagyok és kész. De Azért valami működik, mert ma percekig álltam a tükör előtt félmeztelenül, hogy ne mondjam, csodáltam magam, hogy milyen jól nézek ki. Jó persze, mert tükör előtt behúzom a hasam és kihúzom magam, de hát volt idő, amikor ez nem sokat segített :P .

Fonal-weboldalakat válogattam ma. És nézem a Bűbájboszikat, abban olyan jó kis ruhák vannak, mindig inspirált.

Átválogattam a nadrágokat, talán nem kell többet ezekben a bő-trottyos nadrágokban járni. Van 3 és fél  pont jó nadrágom, olyan is van (azon kívül, amit hordok), amit tuti soha többé nem kell felvennem, mert annyira nagyok, és van kettő rövidtávú célnadrág.

Holnap lemondom az ebédet (amit vacsorára hoznék haza). Rájöttem, hogy az zavar leginkább, hogy itt a sok kaja, és félek, hogy ki kell dobni őket, megenni meg nem lehet. Régebben attól féltem, hogy nem lesz elég, és főznöm kell. De most úgy vagyok, hogy jobban járok - fogyi szempontjából mindenképp -, ha olyan kaját eszem, amit én csináltam. Maradt csomó paradicsomleves, 1100 kalóriányi túrós krumplisaláta , és még egy adag rizs is. Ez két napnyi vacsorára elég!

A mai nap rendben ment, már ami a szokásokat illeti. 1.690 kalória, hasprogram 21/21/21.

A mérés nem tetszett. Az én hibám. Ha a program elején kezdtem volna a mozgást rendesen, akkor nem lett volna gond, elfogadtam volna az eredmény olyannak, amilyen, és szépen beállt volna. De most már voltak elvárásaim az eredményt illetően, és ebbe bekavart, hogy elkezdtem viszonylag intenzíven izmot építeni. Most gyakorlatilag visszatértem a január 27-i értékhez. 

Mármint súlyban, és innen tudom, hogy a mozgás az oka. Mert centiben kevesebb vagyok (kettővel), és a %-os értékek is jobbak: a zsír, a víz, és az izom is.

Viszont valaki a fejemben folyamatosan lázad. Megértem, mert ez az 1.680 körüli kalória keret irtó kevés, ha normális kaját akarsz enni. Úgy értem, nem édességet, de nem is csak salátát. Ha nem csak egy zsömlét eszek, vagy tízóraira eszek még egy-két narancsot, máris alig marad keret délutánra. Ma eldurrant az agyam. Reggel nem két szelet kenyeret ettem meg, hanem hármat (nem nagy szeletek, hiszen összesen volt 13 deka, tehát plusz 4 dekáról beszélünk basszus!), és mindjárt ezer fölött volt ebéd után a kalóriabevitel, pedig az ebéd csak húsleves volt! Kora délután megettem egy mandarint és egy banánt, na az már luxus volt! És a tudat, hogy ez most már mindig így lesz, nem valami szívderítő. Ha belegondolok, mennyi kalóriát ehettem meg én akkor, mikor híztam???? Amikor mindent megettem, amit megkívántam?

Mindegy. Most igyekszem tartani magam, és bosszankodom. Mert azt gondolom, hogy az edzés miatti "sokkot" lassan kiheveri a testem, lassan el kell kezdeni megjelenni az eredménynek, akkor pedig bejön a farsang (péntek). De ha azt sikerül is kivédenem, akkor egy hét múlva meg a teadélután. Igyekszem elfogadni.

Az is olyan fura, mintha folyamatosan szorulásom lenne. De nincs. Csak olyan nehéznek és telinek érzem a hasamat, mármint alul, ahol a belek vannak, sajnos a gyomrom, az üres...

Viszont legalább az edzéssel nincs bajom, nem vonszolom magam, nem gondolkodom kifogásokon, hanem örömmel állok neki. És jobban is bírom, ma Cindy első programját csináltam, és már simán ment a 20 perc, nem kellett tekerni. Ez is valami... Talán lassan meg is emelem a 20 percet.

A vitamin működik. Ma is folyik az orrom (sőt), de ennyi. Az erőm is viszonylag rendben van, és fájdalmam egyáltalán nem volt - most jut eszembe. Így múlt időben, mert szerintem már kifelé megyek.

Ma nem kellett tornázni, csak a hasprogramot csináltam meg 21/21/21. 

A mai nap viszonylag nem volt nehéz. Igyekszem február 25-ig tartani a lépcsőket, akkor viszont lesz egy laza nap süteménnyel és tortával. A jövő péntek lesz még érdekes, a farsang az oviban, de nem kövezem meg magam, ha az a nap elcsúszik. Megteszem, amit tudok.

Félek a holnapi méréstől. Attól, hogy elbújtam a mérés elől egész héten azzal az ürüggyel, hogy reggel korán nem reális, és mi lesz, ha holnap nem reggel korán sem lesznek szebbek az értékek... Meglátjuk. És hát jövő héten délutános leszek, Akkor talán könnyebb lesz. Viszont ma reggel egy régi egész kicsi bugyit vettem fel, és már belefért a hasam. És a derekamon is úgy érzem, hogy kisebb.

Előkotortam a kisebb nadrágokat, holnap felpróbálgatok párat, hátha le lehetne cserélni ezt a sok cirkuszi sátrat, amikben most járok.

És kerestem a pinteresten kötésmintákat. Na azt tényleg alig várom! lehet, hogy Pesten veszek pár kelléket a kötéshez.

Tegnap nem volt erőm írni, beteg-féle voltam. Nem kellett lefeküdni (mondjuk szívesen tettem volna, de akartam is, hogy kibírjam), de sok értelmeset nem tudtam csinálni. 

Viszont ennek ellenére sikerült lenyomni a 20/20/20-nyi hasprogramot. Szerencsére nem volt edzésnap, mert ugye úgy szólt az ígéret, hogy akkor is lefelé kell húzni a lépcsőt, ha azért nem csinálom, mert beteg vagyok.

Az evés nem volt nagyon nehéz, és nagyon örülök, mert átléptem a tegnapi nappal a lélektani határt: mostanában a 14. napon mindig beborultam, és az volt a legfontosabb cél, hogy ha csak egy nappal is, de ezt túllépjem.

Álltam mérlegre (reggel korán), de amint láttam, hogy 71,5 kg, már szálltam is le róla, nem érdekelt a többi. Majd szombaton megmérem rendes időben. Most persze be vagyok kerítve, mert szombatig meg talán nem kéne elrontani, ha már arra várok, hogy lássam, most akkor csakugyan hogy is állok. Úgyhogy szerintem addig már kibírom, aztán meglátjuk.

Ma ezért nem is nehéz, bár valójában nem könnyű. Reggel sűrű kaják voltak az oviban (napraforgómag lehéjazva, amiből ugye elég pár csipet, hogy sok legyen, kalács és tejeskávé). Aztán hazajövet kaptam ajándékba 2 szalámis zsemlét, és eluralkodott rajtam a spórolás. Aztán még megittam egy banánturmixot, mert megkívántam, és mert jólesett kipukkadni. Ez viszont azt jelenti, hogy egy órakor 1.500 kalóriánál tartottam.

Nem baj. Megleszek. A vacsora kis semmi-menza-leves lesz. Legfeljebb korán lefekszem. Viszont az edzés is megvolt már, nemtom, mi talált, lementem vécére, és ha már lent voltam, megcsináltam. 20 perc kardió, és hasprogram 21/21/21 (tádááááám!).

Várom a szerelőbarátomat, de lehet, hogy alszom egyet délután... Elég gyenge vagyok. De nem beteg igazán, csak gyenge. (Érdekes, hogy az edzés viszont jól és könnyen ment!)

Ja, csúnya izomlázam van a combomban és a fenekemben :P .

A mai nap sokkal könnyebben ment, mint vártam.

Azzal kezdődött, hogy az ominózus sütemény megérkezett, de olyan szörnyű volt (ránézésre kemény és száraz, és elég kétes tisztaságú nejlonszatyorban érkezett), hogy nem volt igazi kísértés. Azért ropi volt, de hát abból meg nem kell olyan sok, kicsit eszel, osztjóvan.

Aztán hirtelen felindulásból eldöntöttem, hogy MA megyek be a városba. Aminek az lett az eredménye, hogy délután kettő volt, mire hazaértem. Éhes voltam útközben is, de a ropi miatt 500 kalóriára taksáltam a délelőtti mennyiséget, szóval nem akartam ebéd előtt enni. Az ebéd viszont tökfőzelék volt, ami ugye elég laza egy kaja, a fasírtot is sütőben sütik, nem olajban... Vettem gyümölcsöt: kétféle mandarin van itthon és alma és banán. Szóval minden tök jó.

Ja! Betettem a kosaramba egy doboz fagyit, de a pénztárszalagra már nem tettem rá, szépen visszakullogtam vele a fagyasztóhoz. Mert ha azt megeszem, akkor már semmi mást nem ehettem volna, felet nemigen tudok még enni, és különben is, szétfagytam volna belülről.

Most tartok ott, hogy nem nagyon tudok lassan mit felvenni - főleg nadrágot -, mert amit eddig hordtam, már valami borzasztó (véletlenül álltam meg a tükör előtt, te jó ég, komolyan iszonyat), a kisebbek meg még kicsik. Jól van, pár hét.

Holnap mérés, reggel. Nem nagyon érdekel. Úgy értem, ma is, tegnap is ráálltam, 71 fölött volt mindkét nap. Ha holnap is ilyet mutat, nem érdekel, nem írom be. Csak a szombatiakat, meg amikor délutános vagyok. Nem vagyok hajlandó például ma egész este ezen izgulni. Vettem lájt kólát a biztonság kedvéért, ennyi koffein lehet, hogy felspannol. És akkor keveset fogok aludni. De akkor munkával szeretném tölteni az időt, nem sötétben idegeskedéssel.

Egyébként úgy érzem, a több gyümölcs működik :P

Az edzés is megvolt, pedig mikor hazaértem, elég kimerült voltam (3 órányi folyamatos caplatás után), és elkezdett beindulni az agyam, hogy fogom kidumálni az edzést. De leállítottam, és végül kedvvel csináltam meg az erősítőt. Ez Cindy 2. videója, ami kicsit könnyebb, mint az első (váltakozó napokra szánták). Nem is kellett pörgetnem, végig azt csináltam, ami volt. Éreztem, de nem volt vészes. Nem is köhögtem nagyon, és rögtön megcsináltam a hasprogramot (20/20/20). Közben azon gondolkodtam, hogy amikor az edzésen hasizom gyakorlatok is vannak, akkor csinálok-e majd hasprogramot. Majd meglátom. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ennyi előkészület után hogy fog menni az igazi hasizomgyakorlat...

Ma nagyon nehéz volt. Nem tudom, miért, nem volt semmi különös, sőt, még jó hírt is kaptam. De kora délutántól fogva rosszullevős éhes voltam. Vagyok. Csak nagy nehezen tudtam a fogyós sávban maradni: 1.780 kalóriánál tartok, de ma már nem lesz több. 

Most már az esti rutin indul, ilyenkor már nem jár az agyam a kaján, és legfeljebb hamar lefekszem. Hallgatok Marsit, hanyatt fekszem, és a kezeimet ráteszem a horpadt hasamra (ja, hanyattfekvésben könnyű), és arra gondolok majd, hogy épp most fogyok.

Félek kicsit, mert holnap az egyik kislánynak szülinapja lesz, és sütit hoz, és egy ilyen kiéhezett nap után ez elég veszélyes. Abban bízom, hogy anyuka kicsit nem olyan megbízható forma, hátha mégsem hoz sütit.

Egyetlen dolog motivál most. Nem a célruha. Nem a fogadalmam. Még csak nem is a fogyás. Azt a mintát akarom megtörni, hogy 14 nap után el kell rontanom. Lehet, hogy nem fogom ezt így sokáig bírni. De hogy csütörtökig minimum, azt megpróbálom. Hogy legalább egy nappal tovább bírjam! 

Holnap tökfőzelék lesz az ebéd, az jó, mert nagyon alacsony kalóriás. Ha nagyon lisztes lesz, akkor veszek bele még egy csomag fagyasztott tököt, és belefőzöm (múltkor is ezt csináltam a zöldborsó főzelékkel). És ha kell, holnap is és szerdán is veszek lájt kólát. Tudom, tudom, de most semmi más nem érdekel, mint hogy az idegpályákat módosítsam, a szokásomat alakítsam.

Na megyek, lenyomom a hasprogramot. (20/20/20)

A mai nap könnyű volt, mert nem volt itthon ovis kaja. El is gondolkodtam rajta (megint), hogy hagyni kéne a fenébe az oviból kaját hozást, mert okosabban tudok enni, ha magam gondoskodom a kajáról. De hát olyan sokat jelent az az idő, amit nem kell ezzel vesződni, és hát olcsóbb is. Asszem... Meg arra is gondoltam, hogy ugye az a szabály, hogy olyan étrendre kell berendezkedni, ami bármikor tartható, és nekem most az tűnik ésszerűnek, hogy az oviskajás mennyiséget szokjam meg. Persze az is igaz, hogy nem akarok örökké ovis lenni, de pár évig még biztosan.

Mindegy, ma könnyű volt, paradicsomszószt csináltam, az gyorsan kész van, könnyű és imádom. Kenyérrel ettem. Főzhettem volna krumplit, de jólesett a kenyér. És bőven belefért. Ettem almát és mandarint is, megvan a folyadék is.

Edzés is volt. Bár mára erősítő lett volna az aktuális, de annyira szép volt az idő, és nem tudni, meddig tart. Tüzifát hordtam be, az is volt 20 perc, de azt mondtam, hogy ez nem fog számítani (nincs több, mind bent van már). Viszont ha már úgyis kint voltam, és úgyis el akartam menni sétálni kicsit, akkor már nekiindultam, csak úgy gumicsizmásan. Futás-gyaloglás volt, 0. heti program :P , azaz egy perces váltással, 20 perc. Nem is köhögtem. Csak picit. De nem fuldoklósan.

A hasprogram is megvolt (20/20/20) . Jó, hogy ezt csinálom. Nekem nagyon csúnyán megereszkedett a hasam a sok fogyás-hízás-fogyás miatt megnyúlt bőrömre jött nagybabás-sokvizes terhességtől. Ez a kis hasprogram most még nem olyan nagy ügy, de legalább mindennap van (na azért érzem ám a végére rendesen). Egyébként ki tudja, milyen gyakran kerülne sor edzésen belül rá. Talán 8-10 naponta? És ezen a hétvégén végre kentem is a hasamat meg a nyakamat.

Na most végigpróbálgattam a gardróbot, tele van rövidtávú célruhákkal! Már most rám jönnek, persze olyan is van, ami soká lesz csinos, de egy csomónak már nem sok kell: a február végi farsangra már válogathatok. Lesz egy bál aznap a szomszéd faluban, szívesen elmennék, csak nem tudok hazajönni :(

A 36. lépcsőre léptem ma, elképesztő, hogy mindjárt 40-es lesz, a 150valahányból!!!

A mai mérés sem volt reális, mert fél 11-kor keltem. De ha már mindenképpen nem reális, legalább olyan legyen, ami motivál, nem? És akár reális, akár nem, mindenképpen igaz, szóval csönd legyen.

Még pár centi, és minden értékem 100 alá kerül. Nem is emlékszem, mikor volt ilyen utoljára... És ma reggel délelőtt elég időm is volt, elég meleg is volt, hogy belebújjak a rövidtávú célruhákba. A fekete nadrág kipipálva. Igaz, a vastag harisnyákkal, amiket most hordok, talán még nem lenne jó, de ahhoz úgyis túl vékony, hogy olyankor hordjam, amikor vastag harisnya kell :P.

A másik rövidtávú célruha, tehát ami mostantól aktuális, egy kis vékony blúzocska. Már be tudom gombolni, de még nem veszek benne levegőt, mert még lepattannak a gombjai. Mellben nagyon szűk, de van esély, hogy a hátamról kopik annyi háj, hogy jó lesz. Viszont alul nem nyílik szét a gomboláspánt már most sem. És akkor már kicsit körülnéztem a gardróbban, milyen felsőim is vannak még, amik éppenséggel még kicsik, de hamarosan jók lesznek. Hát, van egy csomó :).

Mivel olyan későn keltem, megettem reggelire egy tábla csokit (tegnap valakinek a szülinapjára vettem, de nem fogadta el,mondta, hogy majd személyesen vigyem el neki a buliba). Nem volt gond, be(ki)számoltam, és kész. A késői ebéd natúr joghurt volt és kakaós kifli, a vacsora pedig a maradék lencsefőzelék. 1.690 kalória.

Vettem tegnap babakávét, tudod, ami cikóriából van. Hogy legyen mit innom, mikor kellene még valami, de már nem akarok koffeinest... Az jó lesz túlélésre.

Megvolt a hasprogram, és kicsit hordtam fát és kicsit sétáltam is. De ma nem volt edzésnap, szóval csak úgy.