Tegnap elrontottam. Tulajdonképpen szándékosan. Éreztem, hogy most már nagyon feszít, és tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis átszakad. Jól becsokiztam, úgy igazán, azaz nem maradt bennem semmi feszültség.

Ma már teljesen rendben is ment minden, 1.630 kalóriával zártam, és végre rendes vacsorát ettem. Ugye ez jelezte a közelgő szakadást, hogy már napok óta mindig feszegettem a keretet, és csak nagy erőfeszítés árán sikerült este mégis megtartani. Jól van, ez is megvolt, most egy darabig nyugi lesz.

Holnap NEM kell mennem továbbképzésre. Mondtam a főnöknek, hogy nem biztos, hogy fel tudok kelni reggel, szóval ha nem érnék oda, ez lesz az oka, de megteszek mindent. Azt mondta, akkor ne erőltessem, úgyis eggyel többen vagyunk, ha nem jövök, nem kell valakinek külön autóval jönnie. Éljen.

Ez azt jelenti, hogy a holnapi rizikófaktor kipipálva.

Még nem tudom, a mozgással hogy lesz. Meglátom, mennyire lesz erőm.