A mai egy tankönyvi, mintaszerű nap volt.

Nem reggeliztem, direkt. Nem kívántam, elment az idő. Ja, meg olyan hasmenésem volt megint reggeltől, hogy ihaj. Már nem számítottam rá, de úgy látszik, még működik a védelem. Most pedig megint nem lesz rá szükség egy darabig. (Összevissza van minden, tegnap reggel még úgy volt, hogy 24-én lesz a tanfolyam, ma reggel úgy, hogy 31-én, most meg már megint 24-én. Ehh, majd kiderül. De már jó lenne fixen tudni!)

Az ebéd könnyű volt (tojásleves, zöldbabfőzelék pörkölttel, kenyeret nem ettem), és most könnyű volt az este is. Sokáig tettem-vettem kint az udvaron, mikor meg már bejöttem, elment az idő a neten, meg a tornával. 23 perc BodyJam, hasprogram 28/28/28, fekvőtámasz 5. Megpróbáltam kinyomni magam hídba, valamikor nagyon ment nekem még kézállásból is, de egyszer (már itt Türjén) megpróbáltam csak úgy hanyattfekvésből, és döbbenten észleltem, hogy még így sem megy! Nincs elég erő a karomban és/vagy túl nehéz vagyok hozzá. Na hát majd ezt is tesztelem néha!

Próbálom lassan emberi mennyiségre növelni az edzést, el kellene jutni márciusban a fél óráig, vagy akár a 40 percig. Fizikailag talán már bírnám, bár a 22. percnél azért elkezdtem köhögni. De talán csak azért, mert mintha beteg lettem volna (már nem nagyon lehet tudni, működik a vitaminom). De a futás-program is csak az első héten fél óra, utána 40-45 perc, a Cindy is 35-40 perc...

A holnapi ebédet lemondtam: farsangi fánk lesz. Órák múlva döbbentem csak rá, hogy milyen gondolkodás nélkül már így reagálok a veszélyes kajára. Még pár hete csak aggódtam, hogy jaj, hogy fogom kibírni, most meg nem is értem, mit kellett ezen ennyit szuttyogni, hát nem ez a legkézenfekvőbb? Mondjuk lehet, hogy valamennyit fogok enni, mert az oviban ebédelek, de az akkor se akkora vész. Holnap meg zöldbabfőzelék lesz a vacsora.

Lehetett volna ma is az, de a kolléganőm elmentett nekem kis tonhalkrémet péntekről (a gyerekek nem nagyon szeretik, én viszont imádom), úgyhogy azt ettem. Amúgy is az a koncepció, hogy meg kell szoknom az emberi kajákból is a mennyiséget, nem fogok egész életemben azon nyavalyogni, hogy jaaaaaj, milyen keveset ehetek :P.

Edzőcipőt tervezek venni (a másik kolléganőmön múlik, hogy mikor jut el a decathlonba, lesz-e ideje, és lesz-e még akkor az, amit kinéztem, satöbbi). De ha eljut, akkor hozatok vele egy órát a futáshoz. Elég kényelmetlen az érintőképernyős (alig lehet eltartott ujjakkal megtartani)  folytonelforgóselsötétülős hülye (okos)telefonnal futni. Az óra viszont, amit kinéztem, nem csak stoppert tud, de visszaszámlálóst is, fázisonként, szóval csak beprogramozom, hogy x perc futás, y perc gyaloglás, és majd csipog nekem.

Minden szempontból lazítós napok voltak, de a lépcsőt azért csak egyszer kellett lefelé húzni. 

Pénteken ügyes voltam, de már nem emlékszem, hogyan... Asszem volt egy tábla csoki benne, de beszámítva. 

A tegnapi teadálután sok süti volt, és sok torta, és borzasztó kevés folyadék. Azt veszem észre, hogy a pillanat, amikor eldöntöm, hogy jó, akkor most nem állok ellent, végtelenül felszabadító. Ez eléggé lázít engem, mert nagyon rosszul tűröm a kívülről rám erőltetett korlátokat. Még ha az a kívülről tulajdonképpen én magam vagyok is...

Azt hiszem, tényleg arra kellene rámennem, hogy normális - azaz nem diétás - kajákból megszokni a diétás mennyiséget, különben végem van. Na majd kialakul.

Viszont a kis fehér blúzt vettem fel, és levettem a kardigánt, hogy lássanak. Csinosnak éreztem magam. Aztán mire hazaértem, jól sebesre dörzsölődött a combom (szoknyában voltam). Úgy emlékeztem, ezen már túl vagyok, de talán akkor soványabb voltam, vagy rövidebb távot kellett megtennem...

Ma ügyes voltam, ami persze egy ilyen tegnapi nap után elég könnyű volt. Csokis nápolyit reggeliztem. Megmaradt (!!!!!!!!!!!!!) tegnapról. Azaz nem bírtam, és nem is akartam lenyomni a torkomon (na jó,elég sok mindennel megtettem...), de ezt nem találtam túlzottan veszélyesnek, ezért maradhatott. És sütöttem csirkecombot, volt rizibizi.

1.670 kalória lesz, mire megiszok még egy babakávét. És talán a folyadék is nagyjából rendben volt. Ma nem volt edzésnap, a hasprogramot emeltem 27/27/27-re. fekvőtámaszt 4-et bírok.

Sokat várok a következő hetektől. A következő cél a budapesti tanfolyam. Azt akarom, hogy úgy tudjak  kényelmesen öltözni, hogy közben nem kell lebernyegekbe bújnom. Azt akarom, hogy egy legyek a többi nő között, ne a kövér. És persze az is szempont, hogy ha sikerül elengedni mondjuk 3 kilót addig, akkor nem kell nadrágot vennem, mert abban a méretben van nem viseltes nadrágom is.

A mai egy teljesen átlagos nap volt. Átlagos motivációval, átlagos befektetéssel.

Délelőtt volt sütike, de csak annyi, hogy 510 kalóriával jöttem haza, ez igazán nem kirívó. Így aztán egész jól be lehetett osztani a hátralévő kalóriát, többször ettem, mindig eleget. 1.620 kalória lett a vége.

Edzés is úgy volt, mint tegnapelőtt, hogy akartam is, meg nem is, de nem volt vészes. Cindy első edzésprogramját csináltam 20 percig, hasprogram 26/26/26. Fekvőtámasz 4. Kimostam az edzőcipőmet, hogy ne legyen kifogás, hamarosan mehetek futni :).

Viszont reggel rádöbbentem, hogy a rózsaszín kardigánom szinte lóg rajtam. Nagyon lelkes voltam tőle!

Felpróbáltam a fehér blúzt, amit szombaton akarok felvenni, hát, elég kicsi. Majd meglátom, legfeljebb nem veszem le a kardigánt :P. Csak azt meg kár lenne, mert akkor nem látják, milyen sokat fogytam már :).

Ma láttam magamról fotókat tavaly nyár elején és a pénteki farsangról. És nekem az volt a benyomásom, hogy látszik a fogyás. 

A mai napra is jutott egy kis varázslat - jó tudni, hogy immár az Univerzum(om) mellettem van. Nem tudom, hogy oldottam volna meg enélkül. A kolléganőm végül mégis jött dolgozni, tehát alaposan megúsztam az ebédet, ami ugye a bukta lett volna. 

Délelőtt ettünk, aprósüteményt, beszámoltam. Így zártam 1.730 kalóriával. Nem tudom, mennyi süti van még az oviban, de szerencsére nem tudom,hol tartjuk. ki tudnám deríteni könnyen, de úgy döntöttem, jobb ez így. Egyszer majd csak elfogy...

Ma már a teljes 26/26/26-os hasprogramot csináltam, és tegnap elkezdtem teszt üzemmódban a fekvőtámaszt. Legalábbis gyakorlatnak még nem nevezném azt a hármat, amit meg bírok csinálni :).

Egész héten abban a nadrágban járok, ami az első rövid távú célruhám volt. És azt is érzem, hogy a télikabátom elforog rajtam. 

Kíváncsi vagyok a szombati mérésre.

Ma belegondoltam, milyen jó lesz, mikor egy-egy rendezvényre, amit mondjuk hetekkel előtte tudok, meg tudom tervezni, mit veszek fel, és ami még érdekesebb, tudok majd tervezni és alkotni hozzá ékszert. Mert most ugye még pár nappal előtte sem lehetek biztos benne, melyik ruhában lennék a legcsinosabb :).

Ma visszatornáztam magam a 45. lépcsőfokra. Kiszámoltam, jó ha 18 fokot mászok ebben a hónapban :P. Nem baj, de legalább rendesen mozgok már. Tulajdonképpen februárban csak kettő edzésnapot hagytam ki...

Azért ez nagy kanyar volt... De ma megsegített valaki, mert nem magamtól voltam ügyes, az tuti.

Délelőtt megint előkerültek a farsangról maradt sütikék - hogy a radai rosseb vágna már az összesbe... -, persze nem bírtam ellenállni. Ráadásul irtó keveset aludtam már két éjjel, gondoltam magamban, hogy lesz ebből már megint edzés???

De aztán 

1. kiszámoltam, hogy tulajdonképpen bőven számolva sem volt több az össz kalória délelőtt 800 kalóriánál. Hiába, már a bűnözés se a régi ;).
2. mire hazaértem délben, annyira gyenge voltam, hogy muszáj volt aludni. 4 után keltem fel, tehát nem sok időm maradt a maradék 800 kalóriára, és lett erőm az edzésre.

Azért nem kapkodtam el, belekezdtem egy 2,5 órás filmbe (pingvinhasakat varrok...), és azt azért végignéztem, úgyhogy jó későn álltam neki tornázni, de azért nekiálltam. Nagyon hullámzó volt, mert egyik pillanatban menő sportosnak éreztem magam, aki mindjárt edz, a másikban meg csak vonszoltam magam a fotelben, és úgy éreztem, nem bírom magam rávenni, hogy felkeljek.

Elég nehezen ment különben, gyenge voltam és untam, és lihegtem és fuldokoltam. Pfff.

De a lényeg, hogy végre minden várható fejlemény ellenére ügyes voltam, és végre felfelé húzhatom a lépcsőt. A holnapi nap nem tudom, milyen lesz. Direkt lemondtam az ebédet, mert bukta lesz. Erre kiderült, hogy egész napos leszek, mert a kolléganőm beteg. Csak abban bízhatok, hogy nem nagyon jut majd, mert ez ki van számolva...

Azért az is jó volt ám, hogy tegnap bementem gesztenyepüréért és tejszínhabért a boltba, megkívántam na. És nagyon hét eleje volt, ott volt még a hűtőben a hétvégéről maradt süti, és nagyon szerettem volna, de nem vettem. Már mindegy volt, szóval nyugodtan lehetett volna, nem a kalóriatakarékosság miatt döntöttem így. Hanem mert tudtam, hogy nem fog beférni úgyse. Persze úgy is volt, már megint két napja hasmenésem van...

Arról volt szó, hogy amikor felkelsz a fotelből és elindulsz a célod felé, óhatatlanul lesznek az úton bukkanók, gödrök, akadályok, és hogy ez nem azért van, mert "rittig-dafke", hanem mert a fotelben üldögélve persze, hogy nem kerülsz még a közelébe se. Arról is volt szó, hogy a rossz dolgokat azért teremtjük, hogy észrevegyük és tisztíthassunk rá.

Na ezt most tipikusan így éreztem. Nem volt semmi gond, eltekintve attól, hogy alapból alacsony volt az érzelmi energiaszintem napok óta. De semmi különös, bár mozogni nem bírtam, de a kalóriát tartottam szépen. Aztán estefelé éhes lettem, és egy gonosz kis manó elkezdett uszítani, hogy ha már úgyis a hülye edzés miatt lefelé kell húzni a lépcsőt, akkor meg már nem tök mindegy? (Ennyit arról, hogy majd így motiválom magam a mozgásra: nem hogy nem mozogtam, de még a kajám is elszállt :P ).

De utána (igen, este 10 után) még képes voltam végre valami érdemit dolgozni.

Ma reggel pedig teljesen magától értetődően rontottam el, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Viszont takarítottam, vasaltam, mostam, egyáltalán, felkeltem a fotelből, és a hasprogramot is végre megcsináltam. Úgy látszik, most csak az egyik féle talpraállásra volt energiám.

Mindegy, ez van, holnap vigyázok. A lépcsőm szerencsésen visszacsúszott a 9 nappal ezelőttire. De legalább valamit most kitisztítottam...

A mai napot sikeresnek könyvelem el - így este 9 után -, bár a lépcsőmet lefelé húzom. Nem, nincs semmi ellentmondás :)

megfogadtam, hogy ha nem tornázom aznap, amikor az ideje van, akkor lefelé húzom a lépcsőt. És ezt teszem, mert nem tornáztam. De ezt nem tekintem bűnnek, sőt, teljesen jogosnak tekintem, amolyan jutalomnak, és mivel hetek óta először fordul elő, abszolút megengedhetőnek. És mosolygok, miközben ezt írom, mert tudom, hogy igenis sokat haladtam ma a célom felé.

A délelőtt rendben lezajlott. 1.200 kalória körül zárult a buli. Ebédet nem ettem, és eszembe se jutott sajnálni. Nem voltam különösebben éhes, bár simán meg tudtam volna enni egy adagot. Még délután csipegettem ezt-azt, így 1.500 kalóriával jöttem haza. Itthon egy fél briós és másfél liter lájtkóla volt az adag.

Holnap mérés. Kíváncsi vagyok. Ma igyekszem korán aludni, mert az éjjel elbarmoltam az időt és 3 órát aludtam. Most persze ébresztő nélkül fogok kelni, de nem szeretnék túl későn.

Ráálltam a mérlegre. tegnap nem is mertem leírni, 72,2 kg voltam, ma reggel meg (miután hajnalban még mindig hasmenés ébresztett fel, és persze a helyrehozós napnak is hatása volt) 67,6 kg. Nyilván egyik se igaz. Ha holnap sikerül okosan megúsznom a farsangot, akkor a szombati mérés most már csakugyan reális lesz. Bármit is mutat. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült az első érdemi mérést kézzelfogható közelségbe hozni - ahhoz képest, hogy legutóbb úgy számoltam, valamikor március 3-a körül lesz...

A taktikám a következő: nem eszem reggelit. Nem gáz, a farsang 9-kor kezdődik, tehát nem nagy késedelem. És szinte a teljes kalóriakeretet a bulira szánom: 1.400-1.500 kalóriányit ehetek. Ez arra nem elég, hogy egyek kedvemre, de arra igen, hogy mindenből csipegessek kicsit, tehát a lemondás ne maradjon bennem. Az üdítőket kerülöm, majd iszok ócska édesítőszeres szörpöt. Annyi édességet fogok enni, hogy nem lesz veszélyes. De ezzel is megspórolok pár száz kalóriát.

Aztán hazajövök, valszeg veszek egy üveg lájtkólát, és azzal, meg mindenféle kávékkal kihúzom a nap hátralévő részét. nem tervezek dolgozni, inkább olyasmit fogok csinálni, amivel jól el lehet húzni az időt (amivel a munkát szoktam elrontani, csak most kihasználom azt, amit máskor utálok, hogy elmegy az idő, mire észbekapsz). 

Arra kell figyelni, hogy edzés is lesz, tehát nem fordulhatok nagyon be. Viszont annyiból jó, hogy míg a szerdai ugyanilyen teljencsakelgyorsananap típusú túlélés ráadásul minimális energiabevitel mellett volt, most legalább a kalóriám meglesz az edzéshez :).

Ma hasprogram volt, picit emeltem: 26/26/26. A kajám is jó volt, pedig a kedvencem volt: rakott krumpli. Szerencsére csak nagyon kevés jutott, az éthordót megkörnyékeztem még az oviban, de aztán csak kibírtam, itthon meg győzött a spórolás: azt ettem, ami a hűtőben volt, hogy a régebbi fogyjon. Szerencsére még tele van a hűtő egészséges kajával :). Ja, a héten nem fogyott: vagy csokit zabáltam, vagy semmit - a helyrehozóson ;).

Működik a terv. Ki tudja, talán kellett ez a tegnapi nap...

Elért az a fajta hasmenés, ami történik akkor, ha az ember egy ideje viszonylag egészséges étrenden tartja a testét, és hirtelen rázúdít egy csomó szörnyűséget. Ilyenkor a test mérgezés-szerűt érzékel, és kilöki magából az ártalmas anyagokat.

Ma nem mértem magam, zabálás után úgysem reális, csak elveszi a kedvem. Holnap biztos mérlegre állok, de az sem lesz reális a mai 700 kalória miatt (ja, igen, sikerült a helyrehozós terv szerint). Viszont ha sikerül megtartani a pénteket is, akkor a szombati mérés már érdemi lesz, akármennyit is mutat majd.

Viszont ma egész nap fáztam, éppen csak edzés alatt nem. Ezt is a mai alacsony kalória számlájára írom.

Az edzés immár 23 perc volt, és ezt meg is tartom. Cindy 2-es, ami a könnyített verzió. Nem volt kedvem, féltem a gyengeségtől, azt gondoltam, ha 10 percet megcsináltam, oké lesz (nem tudom, megfigyelted-e, múltkor is ez volt...), erre még növeltem is a végén az adagot... Nemsokára futni is fogok. Most még nem, mert 3/4 ötkor, mikor hazaérek, épp túl vagyok félórányi gyalogláson, rögtön utána nem kívánok futni, utána meg sötét van. De jövő héten délelőttös leszek, ha ilyen idő lesz, már biztos, hogy kicsalogat...

Holnap jó lesz. Tele a hűtő könnyű egészséges kajával, az ebéd pedig rakott krumpli lesz (na azzal azért óvatosan...).

Úgy örülök, hogy talán sikerül megúszni a farsangot! Utána pedig március 24-ig nincs semmi vészhelyzet!

Azért az is jó volt ma, hogy kicsit féltem, hogy sűrű lesz a program: Mártival volt találkozóm, Rubinababával konzultáció, meg még edzés is. De a konzultáció elmaradt, így belefért könnyebben. Mindig kicsit aggódom az idő miatt, mikor edzés nap van, még nem teljesen alakult ki a szokás. De azt megjegyezném, hogy ebben a hónapban már megvolt annyi edzés, mint egész januárban, és még csak 15-e van.

Most annyira dühös és elszánt vagyok, hogy muszáj írni. Bár igazából jó hír, ez a harag most jól jön, ki tudja, talán mindennek megvan a (JÓ!) oka. Talán ez a tegnapi nap arra volt jó, hogy kevesebb legyen a beborulós nap.

Amikor jöttem hazafelé tegnap, szatyromban a tábla csokival meg valami csokis kekszgolyóval, már útközben elmajszoltam két Balaton szeletet. 

(Az úgy kezdődött, hogy amikor beléptem a boltba, láttam, hogy ott vannak a leértékelt fornettik a pénztárnál. Na mondok, ez pont jó, majd veszek olyat is. Erre odacsuktam az ajtóhoz az ujjaimat, majdnem felkiáltottam, annyira fájt. Tudtam, hogy figyelmeztetés. Azt gondoltam, hogy talán nem is leértékelt, hanem a nő vette meg, aki ott volt, és úgy gondoltam, akkor talán nem is kell döntenem. Aztán a pénztárnál már beütötte a csaj a cuccomat, mikor észrevettem a fornettit. De erősebb volt bennem a smucig, mint a kövér, és mivel már nem lehetett beszámolni az utalványba, inkább hagytam a fenébe. Ez pedig csak azt jelenti, hogy most már ugyanolyan erős a védelmem a fogyás mellett, mint a visszatartó manócskám a kövérség mellett!!!

Szóval megettem a Balaton szeleteket, és úgy éreztem, hogy tulajdonképpen a sóvárgásom ezzel ki is van elégítve, már nincs szükségem többre. De erősebb volt a mohóság, és elismerem, majdnem kipukkadtam, mire megettem este mindent (pedig tulajdonképpen nem is volt azért az olyan sok), de azért lenyomtam. Sőt, még májkrémes kenyeret is ettem vacsorára. Most már úgyis mindegy alapon, és már olyan régen ettem egy rendes vacsorát.

Hajnali fél négykor arra ébredtem, hogy rettenetesen rosszul vagyok. Megszorult a cucc valahol félúton, se le, se föl. Megittam fél liter buborékos vizet, és végig kellett masszírozni a hasamat. (Szánalmas...) Éreztem, ahogy csikorog. Brrrr.

Reggelre magamradühösen ébredtem, és elhatározásokkal. Miszerint a tervezettekből egyetlenegyet se fogok elrontani!

1. Először is ma helyrehozóst fogok tartani. Nem lesz nehéz. Egyrészt még mindig nyögöm az éjszakát, egyáltalán nem kívánom a reggelit. Másrészt főzelék lesz az oviban. Harmadrészt meg CSAK. A helyzehozóst 700 kalóriában állapítom meg. De ettől még a tegnapi lépcsőt lefelé húzom.
2. Most, hogy tegnap kitomboltam magam, könnyen fogom betartani a diétámat pénteken is. Vagy ésszel eszek sütit, és úgy tartom be, vagy megeszem mind az 1.500 kalóriámat délelőtt sütiből, aztán itthonra veszek egy üveg lájtkólát, és azzal, meg pár kávéval kihúzom a napot.
3. És még a jövő szombati bulit is ki fogom bírni. Először is lemondom a minitortát, amit rendeltem magamnak azzal,. hogy akkor már úgyis mindegy. Mert ezen most túl vagyok. Nagyon óvatosan eszem a buli előtt, és akkor bele fog férni egy szelet torta és pár aprósütemény. Lehet, hogy a lájtkólát is bevetem, majd meglátom. 

Végtére is még jövő szombaton is csak a 11. nap lesz egyfolytában, úgyhogy menni fog.

Legközelebb pedig igyekszem emlékezni erre az éjszakára, és arra, hogy 2 Balaton szelet már elég nekem a tombolásra. Az régen volt, mikor több tábla csoki, pár szelet süti és egy doboz bonbon kellett a beboruláshoz. Ja meg egy zacskó csipsz.

Ahogy Rubinababa írta: a tanulásnak is ára van. És én most fizetem.