A mai egy tankönyvi, mintaszerű nap volt.

Nem reggeliztem, direkt. Nem kívántam, elment az idő. Ja, meg olyan hasmenésem volt megint reggeltől, hogy ihaj. Már nem számítottam rá, de úgy látszik, még működik a védelem. Most pedig megint nem lesz rá szükség egy darabig. (Összevissza van minden, tegnap reggel még úgy volt, hogy 24-én lesz a tanfolyam, ma reggel úgy, hogy 31-én, most meg már megint 24-én. Ehh, majd kiderül. De már jó lenne fixen tudni!)

Az ebéd könnyű volt (tojásleves, zöldbabfőzelék pörkölttel, kenyeret nem ettem), és most könnyű volt az este is. Sokáig tettem-vettem kint az udvaron, mikor meg már bejöttem, elment az idő a neten, meg a tornával. 23 perc BodyJam, hasprogram 28/28/28, fekvőtámasz 5. Megpróbáltam kinyomni magam hídba, valamikor nagyon ment nekem még kézállásból is, de egyszer (már itt Türjén) megpróbáltam csak úgy hanyattfekvésből, és döbbenten észleltem, hogy még így sem megy! Nincs elég erő a karomban és/vagy túl nehéz vagyok hozzá. Na hát majd ezt is tesztelem néha!

Próbálom lassan emberi mennyiségre növelni az edzést, el kellene jutni márciusban a fél óráig, vagy akár a 40 percig. Fizikailag talán már bírnám, bár a 22. percnél azért elkezdtem köhögni. De talán csak azért, mert mintha beteg lettem volna (már nem nagyon lehet tudni, működik a vitaminom). De a futás-program is csak az első héten fél óra, utána 40-45 perc, a Cindy is 35-40 perc...

A holnapi ebédet lemondtam: farsangi fánk lesz. Órák múlva döbbentem csak rá, hogy milyen gondolkodás nélkül már így reagálok a veszélyes kajára. Még pár hete csak aggódtam, hogy jaj, hogy fogom kibírni, most meg nem is értem, mit kellett ezen ennyit szuttyogni, hát nem ez a legkézenfekvőbb? Mondjuk lehet, hogy valamennyit fogok enni, mert az oviban ebédelek, de az akkor se akkora vész. Holnap meg zöldbabfőzelék lesz a vacsora.

Lehetett volna ma is az, de a kolléganőm elmentett nekem kis tonhalkrémet péntekről (a gyerekek nem nagyon szeretik, én viszont imádom), úgyhogy azt ettem. Amúgy is az a koncepció, hogy meg kell szoknom az emberi kajákból is a mennyiséget, nem fogok egész életemben azon nyavalyogni, hogy jaaaaaj, milyen keveset ehetek :P.

Edzőcipőt tervezek venni (a másik kolléganőmön múlik, hogy mikor jut el a decathlonba, lesz-e ideje, és lesz-e még akkor az, amit kinéztem, satöbbi). De ha eljut, akkor hozatok vele egy órát a futáshoz. Elég kényelmetlen az érintőképernyős (alig lehet eltartott ujjakkal megtartani)  folytonelforgóselsötétülős hülye (okos)telefonnal futni. Az óra viszont, amit kinéztem, nem csak stoppert tud, de visszaszámlálóst is, fázisonként, szóval csak beprogramozom, hogy x perc futás, y perc gyaloglás, és majd csipog nekem.