Minden szempontból lazítós napok voltak, de a lépcsőt azért csak egyszer kellett lefelé húzni. 

Pénteken ügyes voltam, de már nem emlékszem, hogyan... Asszem volt egy tábla csoki benne, de beszámítva. 

A tegnapi teadálután sok süti volt, és sok torta, és borzasztó kevés folyadék. Azt veszem észre, hogy a pillanat, amikor eldöntöm, hogy jó, akkor most nem állok ellent, végtelenül felszabadító. Ez eléggé lázít engem, mert nagyon rosszul tűröm a kívülről rám erőltetett korlátokat. Még ha az a kívülről tulajdonképpen én magam vagyok is...

Azt hiszem, tényleg arra kellene rámennem, hogy normális - azaz nem diétás - kajákból megszokni a diétás mennyiséget, különben végem van. Na majd kialakul.

Viszont a kis fehér blúzt vettem fel, és levettem a kardigánt, hogy lássanak. Csinosnak éreztem magam. Aztán mire hazaértem, jól sebesre dörzsölődött a combom (szoknyában voltam). Úgy emlékeztem, ezen már túl vagyok, de talán akkor soványabb voltam, vagy rövidebb távot kellett megtennem...

Ma ügyes voltam, ami persze egy ilyen tegnapi nap után elég könnyű volt. Csokis nápolyit reggeliztem. Megmaradt (!!!!!!!!!!!!!) tegnapról. Azaz nem bírtam, és nem is akartam lenyomni a torkomon (na jó,elég sok mindennel megtettem...), de ezt nem találtam túlzottan veszélyesnek, ezért maradhatott. És sütöttem csirkecombot, volt rizibizi.

1.670 kalória lesz, mire megiszok még egy babakávét. És talán a folyadék is nagyjából rendben volt. Ma nem volt edzésnap, a hasprogramot emeltem 27/27/27-re. fekvőtámaszt 4-et bírok.

Sokat várok a következő hetektől. A következő cél a budapesti tanfolyam. Azt akarom, hogy úgy tudjak  kényelmesen öltözni, hogy közben nem kell lebernyegekbe bújnom. Azt akarom, hogy egy legyek a többi nő között, ne a kövér. És persze az is szempont, hogy ha sikerül elengedni mondjuk 3 kilót addig, akkor nem kell nadrágot vennem, mert abban a méretben van nem viseltes nadrágom is.