Arról volt szó, hogy amikor felkelsz a fotelből és elindulsz a célod felé, óhatatlanul lesznek az úton bukkanók, gödrök, akadályok, és hogy ez nem azért van, mert "rittig-dafke", hanem mert a fotelben üldögélve persze, hogy nem kerülsz még a közelébe se. Arról is volt szó, hogy a rossz dolgokat azért teremtjük, hogy észrevegyük és tisztíthassunk rá.

Na ezt most tipikusan így éreztem. Nem volt semmi gond, eltekintve attól, hogy alapból alacsony volt az érzelmi energiaszintem napok óta. De semmi különös, bár mozogni nem bírtam, de a kalóriát tartottam szépen. Aztán estefelé éhes lettem, és egy gonosz kis manó elkezdett uszítani, hogy ha már úgyis a hülye edzés miatt lefelé kell húzni a lépcsőt, akkor meg már nem tök mindegy? (Ennyit arról, hogy majd így motiválom magam a mozgásra: nem hogy nem mozogtam, de még a kajám is elszállt :P ).

De utána (igen, este 10 után) még képes voltam végre valami érdemit dolgozni.

Ma reggel pedig teljesen magától értetődően rontottam el, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Viszont takarítottam, vasaltam, mostam, egyáltalán, felkeltem a fotelből, és a hasprogramot is végre megcsináltam. Úgy látszik, most csak az egyik féle talpraállásra volt energiám.

Mindegy, ez van, holnap vigyázok. A lépcsőm szerencsésen visszacsúszott a 9 nappal ezelőttire. De legalább valamit most kitisztítottam...