Azért ez nagy kanyar volt... De ma megsegített valaki, mert nem magamtól voltam ügyes, az tuti.
Délelőtt megint előkerültek a farsangról maradt sütikék - hogy a radai rosseb vágna már az összesbe... -, persze nem bírtam ellenállni. Ráadásul irtó keveset aludtam már két éjjel, gondoltam magamban, hogy lesz ebből már megint edzés???
De aztán
- kiszámoltam, hogy tulajdonképpen bőven számolva sem volt több az össz kalória délelőtt 800 kalóriánál. Hiába, már a bűnözés se a régi ;).
- mire hazaértem délben, annyira gyenge voltam, hogy muszáj volt aludni. 4 után keltem fel, tehát nem sok időm maradt a maradék 800 kalóriára, és lett erőm az edzésre.
Azért nem kapkodtam el, belekezdtem egy 2,5 órás filmbe (pingvinhasakat varrok...), és azt azért végignéztem, úgyhogy jó későn álltam neki tornázni, de azért nekiálltam. Nagyon hullámzó volt, mert egyik pillanatban menő sportosnak éreztem magam, aki mindjárt edz, a másikban meg csak vonszoltam magam a fotelben, és úgy éreztem, nem bírom magam rávenni, hogy felkeljek.
Elég nehezen ment különben, gyenge voltam és untam, és lihegtem és fuldokoltam. Pfff.
De a lényeg, hogy végre minden várható fejlemény ellenére ügyes voltam, és végre felfelé húzhatom a lépcsőt. A holnapi nap nem tudom, milyen lesz. Direkt lemondtam az ebédet, mert bukta lesz. Erre kiderült, hogy egész napos leszek, mert a kolléganőm beteg. Csak abban bízhatok, hogy nem nagyon jut majd, mert ez ki van számolva...
Azért az is jó volt ám, hogy tegnap bementem gesztenyepüréért és tejszínhabért a boltba, megkívántam na. És nagyon hét eleje volt, ott volt még a hűtőben a hétvégéről maradt süti, és nagyon szerettem volna, de nem vettem. Már mindegy volt, szóval nyugodtan lehetett volna, nem a kalóriatakarékosság miatt döntöttem így. Hanem mert tudtam, hogy nem fog beférni úgyse. Persze úgy is volt, már megint két napja hasmenésem van...
