Elég komoly fejfájással, és a tegnapinál erősebb levertségérzéssel ébredtem. Aha. Szóval nekem is vannak (lennének) elvonási tüneteim, csak a méz segít. Mivel tegnap még nem volt fogyi, ezért számolatlanul ettem, és gyakran kanyarodtam a mézesüveg felé, egy-egy kiskanálnyi mézet elnyalogatni. Ezért lehetett, hogy a reggeli kellemetlen tünetek délutánra teljesen megszűntek. Tegnap. Hogy ez amiatt van, mert a mézbe is tesznek kristálycukrot (még a méhészek alapból, persze ez nem igazi, hiszen nem a mézbe teszik, hanem a méheknek adják, szóval lehet, hogy mire méz lesz belőle, addigra átalakul, és az nem számít már kristálycukornak, hanem méznek...), vagy egyszerűen a sejtjeim megelégedtek a más jellegű cukorral, azt nem tudom, de nem is nagyon izgat. Minthogy azonban ma már tartottam a kalóriákat, azaz délig csak két kiskanál méz volt bennem, annyira megfájdult a fejem, hogy muszáj volt bevennem egy fájdalomcsillapítót, aztán meg mézeskenyeret enni ebédre meg uzsonnára ( jó kis csirkemell helyett, ami a hűtőben volt), és még így is csak fél ötre múlt el!!!

Nekem tetszik az a felfogás, amit a filmben láttam, hogy esznek cukrot, de ügyelnek, hogy napi 4 % alatt maradjon. Én most valahol a kettő között vagyok, eszek majd cukrot, de nem fehéret. És ezt igyekszem az oviban is tartani. A reggeli italokkal mindenképp, és lehetőleg a főtt ételekkel. 

Persze rájöttem, hogy ez azért nem olyan egyszerű, hiszen a reggeli gyakran cukros (péksütemények), de azért olyan nagyon nem is bonyolult, vinni egy darabka kenyeret...

Viszont megvolt az 1. nap :)

A mérés (úgy döntöttem, így mutatom ezentúl, így sokkal jobban látszik majd):

Sok visszajött a húsvétban, de minden érték kevesebb, mint a legutóbbi kezdésnél, és ez a lényeg :). Most sok szempontból könnyebb. Meleg van, az egész házat használom, így például a motivációs/adminisztrációs grafikonok és táblázatok kint lehetnek a falon, ráadásul olyan helyet találtam, ami az ágyamból és a nappaliból is látszik.

Kis mozgás is volt, csak óvatosan szivárogva: 15 perc BodyJam.

Enyhe fejfájással ébredtem. És olyan rossz közérzettel, hogy fel se akartam kelni. És levert voltam.

Nem akartam fájdalomcsillapítót bevenni (a klasszikus fejfájásaimnál ez a bevett gyakorlat, ritkán fordul elő, de ha igen, és nem veszek be gyógyszert, eléggé el tud fajulni...). De most kíváncsi voltam, meddig jutunk. Szerencsére nem sokáig. Úgy értem, délutánra elmúlt, és csak néha, nagyon-nagyon halványan érzékeltem.

Ma még nem volt számolás, de azért észrevettem, hogy a vacsora sokkal visszafogottabb volt, nem igényeltem, hogy sok legyen, megelégedtem egy szelet kenyérrel. Ezt a tisztításnak tulajdonítom.

Az SVT megy tovább, és holnap indul a fogyi :).

Nos, ma reggel elkezdtem "feldolgozni" a maradékot. Csak pihengettem, fészbukoztam, és ráakadtam erre a filmre:

A 41. percnél szórtam ki az udvarra a megmaradt 25 deka kekszdarát, amiből banános-vaníliás sütit akartam csinálni. Aztán bevágtam a szekrénybe a kristálycukrot, hogy még véletlenül se essen a kezem ügyébe.

Ugyanis eldöntöttem, hogy nem eszek több kristálycukrot.

Na persze először gyorsan végiggondoltam, kivihető-e :P . (Hogy például igen, most már megengedhetem magamnak, hogy a drágább mézet és gyümölcscukrot használjam.) Nem, semmi újat nem hallottam, hogy a cukor függőséget okoz, már rég tudom. Norbi könyvében olvastam erről először. A tökéletesen cukormentes életet nem tudom vállalom (nem tudom, hol kapni olyan mézet, amibe nem tesznek cukrot, még ha helyi termelőtől veszem is...), de talán az is elég lesz, amit tudok vállalni.

A kristálycukrot lecserélem mézre - és gyümölcscukorra, amikor bejutok a városba. Nem eszem olyan készételt, amibe cukrot tettek. Ez nem lesz nehéz. Az oviban lesz ugyan némi odafigyelni való és lemondás (a reggeli italoknál, tea, tejeskávé, kakaó), de szerencsére ebédre igazi kaját kapunk, amit a helyi konyhán főznek, igazi kajából. Tudni fogom, miben mi van, és azt is, ha van benne kristálycukor. Majd azt nem eszek, nem hozok haza. (Most megnéztem, a 10 ételből - leves + második - talán kettő-három van átlagosan, amiből nem ehetek majd.) Azt hiszem, megpróbálom egy hétig a tökéletesen fehércukormentes életet, de aztán lazítok annyit, hogy mondjuk a káposztasalátát lehet, hogy megeszem majd. De majd meglátom).

Bár a fogyit még nem kezdtem el, csak az SVT-t, azért ma már nem ettem cukrosat. Úgy gondoltam, a rántott hús mellé azért megeszem a maradék salátát, és hát a babakávéból meg a 3in1 kávéból is ihatok (ezt is megengedtem magamnak), de végül egyiket se tettem. Szóval teljesen cukormentes volt a nap.

Nincsenek elvonási tüneteim, ahogy ígérték.

De azt már az SVT-nek tulajdonítom, hogy véletlenül pont most került ez a film elém, és véletlenül - miután már mindent bevásároltunk, és nem volt szándékunk boltba menni -, a fiamnak le kellett mennie a gyógyszertárba görcsoldóért a barátnőjének, és én utánakiabáltam, hogy hozzon mézet. (Egyébként alapból nem szokott méz lenni itthon.) Enélkül nem tudtam volna MA elkezdeni. (vagy hát csak kínlódva)

Lassan túl a húsvéti kajadömpingen. Tudom, másnak még csak most kezdődik, de az én vendégeim gyerekeim ma elmentek. Szerencsére a tortát rájuk sóztam, csak egy egészséges szeletet tartottam meg. Nem indítom még újra a fogyit, mert sok a maradék, és hosszú az idő, míg boltba jutok, szóval az a legésszerűbb, hogy ami van, azt még megeszem. (Ezt jól kidumáltam, ugye? :P ).

Van gyümölcsleves, szendvicsnek való, és tervezek - ha már így van - némi bűnös bundás kenyeret meg rántott húst is, utána úgyis hónapokig nem lesz ilyesmi. Ja, és maradt 25 deka darált keksz, és elmentettem két banánt, ebből csinálok valami keksz-alapú, vaníliapudingos-banános finomságot.

Hétfőn kezdjük a programot elölről. Ugyanezzel az erővel mehetne tovább is, de van abban valami továbblendítő, ha az ember az előző - immár túl soknak érzett - hibáit mintegy eltörli, elfelejti, és tiszta lappal indít. A végeredményt tekintve ugyanaz, hiszen én ugyanaz az ember vagyok, de a kezdeti lendület nagyon sokat jelent.

Most is nagyon álmos vagyok, de írok, mert ígértem, és mert holnap már nem hiszem, hogy le tudom írni úgy, ahogy érdekes.

Végül nem tisztítottam akkor este, úgy gondoltam, hogy reggel úgyis tisztítok a fogyira, akkor egyúttal megcsinálom. Na az érdekes az volt, hogy nem tudtam megcsinálni. Elkezdtem, de annyira zizi lettem, az inga összevissza kalimpált, elfogott a kétségbeesés, egyszerűen nem tudtam mit csinálni, abba kellett hagyni. Arra kellett tisztítani, hogy egyáltalán tudjak tisztítani! Mit mondjak, elég ijesztő volt.

A vicces az, hogy a tegnapi nap MÉGIS KÖNNYŰ volt!

Aztán utánaolvastam, és megtudtam, hogy ha mondjuk van egy önbüntető programod, akkor az meg tudja csinálni, hogy blokkolja a tisztítást. Nabanyek!

Annyit ki tudtam erőszakolni, hogy legalább egy elengedő kijelentést össze tudjak rakni. Ma reggel nem is tisztítottam semmire, viszont az elengedőket sokkal többször mondtam, mint egyébként szoktam. Délután megnéztem, és NÉGY DARAB önbüntető programot találtam! Rendbetettem, úgyhogy innen mehetünk tovább.

Ma se volt nehéz, 1.690 kalória körül lehetek (rántott hús volt, de elég kevés, szóval bízom benne, hogy max ennyi).

Holnap mérés.

Nem lett könnyebb a mai nap sem. Ez a nagyon korai felkelés eléggé megnehezíti a dolgom. Mire bekerülök az oviba, már nagyon éhes vagyok, ott mindenféle finomságok vannak elől, nyitott zacskóban, ma például mogyoró volt, ami a legeslegeslegrosszabb minden finomságok közül. Belecsippentettem hármat, megvolt a két kávé, és reggel kilenckor már túl voltam 720 kalórián (na jó, reggelivel együtt)! Persze ettől nagyon hamar betelik a napi keret, vagyis már irtó éhes vagyok akkor is, mikor elmegyek aludni! Ehhez képest a következő reggeli felkeléstől számítva még 3 óra, mire reggelizem. Csoda, hogy nem tudok mértéket tartani?

Jól van, már csak két nap, aztán majdnem két hétig nincs ilyen.

Azért most is meg tudtam állni, és tulajdonképpen nem is voltam annyira éhes, pedig délben csak levesre futotta, meg kér kis fasírtra, délután meg kis gyümölcsre. (1.640 kalória)

Az edzés mégsem lesz olyan nagy gond, kiszámoltam, hogy mostantól naponta 4,5 órát kell takarítanom :P. A takarítás ugye nem az igazi edzés, de azért ennyi kivált fél órát simán. (A fűnyírást még bele se számoltam...)

A mérés nagyon tuti volt. Szépen csúszik le a pesti művem eredménye.

Most viszont megyek, és azonnal oldok erre, hogy minden nap nehéz valami miatt.

A mai nap kifejezetten nehéz, fel is mentem 1.760 kalóriáig, és még éhes is vagyok. Azért is írok ilyen korán, hogy legyen vége a napnak minél hamarabb, mindjárt megyek aludni. Nincs korán, ma is négy után keltem...

Szóval ma kiderült, hogy a legokosabb, ha ma futok be a városba. Ez azt jelentette, hogy délben, éhesen, ebéd előtt indultam. Muszáj volt ennem valamit, és nagyon ügyes voltam, mert nem jégkrémet és fagyit és csokit választottam (mind megfordult a fejemben), hanem kettő banánt vettem. És végül abból is csak az egyiket ettem meg (viszont megkóstoltam a csokitojást, de az nagyon picike volt, és persze beszámoltam). Szóval eleve buktam 200 kalóriát, közben ugye még itthon várt a nem diétás tegnapi menü másik fele (rántott hal, mákosguba).

Most éhes vagyok és álmos, szóval gyorsan lezavarom az esti rutint, és húzok az ágyba.

Holnap könnyebb lesz: karalábé főzelék, raguleves, ezt könnyebb lesz beosztani.

Ja. Holnap mérés.

Ma 1.680 kalória volt a kaja, de érdekes volt.

Délelőttös vagyok, tehát alapból kicsit nehezebb, mert viszonylag hosszú a nap, és az ovis reggeli egyébként is "sűrűbb". (Délutános héten mikor az ebédhez ülök, 100-150 kalória van bennem, ilyenkor meg jó, ha 400-nál megáll...)

Mákosguba volt az ebéd, ami ugye kicsit kalóriásabb megint, ráadásul nekem még itt a pénteki kaja, szóval előbb annak kellene elfogyni. Végül megfeleztem (egy kis ez, egy kis az), de kivárni már végképp nem tudtam, szóval mindent megettem ebédre, azaz 1.480 kalóriával álltam fel délben az asztaltól.

Viszont innentől megszűnt a sóvárgás meg az éhenkórászkodás, most estére gondolkodni kellett, miből hozzam össze azt a kis maradék 200 kalóriát. Alma lett meg kávéfélék.

Nagyon figyelek, hogyan alakul a fogyi így svt-vel, érdekes :). Na persze majd a mérésnél mutatkozik meg. Most egész héten hajnalban kelek (fél öt), hogy legyen időm még reggel megcsinálni egy tisztítást, de szombaton rendes mérés :).

Kitaláltam egy összeállítást magamnak a legvégső végére, bár lehet, hogy már szülinapomra meglesz (július vége), addigra már talán látni fogom, hogy mekkora méret leszek végül. Vettem egy gyönyörű citromsárga fonalat, abból csinálok egy rövidujjú csipkemintás felsőt. Hozzá veszek egy Bonprix szoknyát, ami CSAK vékony koromban áll jól: egy nagyon bő, fekete. Ha ehhez egy derékig érő sárga pulcsit felveszek, az nagyon tuti lesz, asszem van citromsárga gyöngyöm, megcsinálom hozzá a kedvenc karkötő-fülbevaló garnitúrámat. Most, hogy belinkeltem a szoknyát a csoportba, rá kellett mennem, így most "üldözni" fog a reklámja, de ez most kifejezetten jó :).

Az evés-kontroll nagyon könnyen ment ma. Nem tudom, hogy azért-e, mert itthon vagyok, vagy az svt miatt. 1.640 kalória.

A mozgás nem megy, és most nem is erőltetem. Egyszerűen annyi minden összejött, amit meg kell akarok csinálni, és annyi új szokást kell akarok most bevezetni - hogy végre elkezdhetem az igazi munkát. Megjegyzem, az igazi munka nulladik lépése is az, hogy csinálok egy rendes húsvéti nagytakarítást lomtalanítással, tavasziasítással, terasz-beüzemeléssel. Ez rengeteg munka, és fizikailag is épp elég. Ma ha százszor le (és fel) nem futottam a lépcsőn, akkor egyszer sem.

Az svt is elég sok időt igényel most, csak a napi rutintisztítás 1,5 óra. (Szeretném mindig reggel megcsinálni, jövő héten délelőttös vagyok, szóval nagyjából 4-kor kell kelni...) Ehhez jönnek a plusz tisztítások, és a barátaim, akik már régóta vártak rá. Azaz plusz napi 2 óra. (És esetleg egy kis délutáni alvás, ha már nagyon nem bírom). Ez nem lesz mindig így, de az első két hét emiatt is sűrű. Szóval húsvétig nemigen erőltetem a mozgást. Ez most egy ilyen időszak.

Ja, kicsit ráálltam a mérlegre, 71,4 kg (picit kevesebb megint ;) )

Elhatároztam, hogy mostantól (mármint amióta hazajöttem a tanfolyamról) minden nap csinálok egy SVT (Spirituális VálaszTerápia) tisztítást a fogyásra. Lehetőleg reggel. Ezt a folyamatot 71,9 kg-ról indítom. (Basszus.)

Első nap - csütörtök: Megcsináltam a tisztítást reggel, meg is történt a csoda: úgy hagytam félbe egy tál gyümölcslevest, hogy belefért volna a keretbe, csak azért, mert jóllaktam. Na ilyen még az életemben nem történt. A mozgás még mindig nem nagyon megy, de türelem.

Második nap - péntek: Nekiálltam reggel, de azt a választ kaptam, hogy nincs semmi tenni/tisztítani való. Jó, nekem rendben. Igen ám, csak aztán mindent felfaltam, amit csak lehetett, meg azt is, amit nem, még pénzért is vettem sütit. Kicsit megijedtem. Azt még nem engedem meg, hogy csalódjak a módszerben, de résen leszek. Talán csak nagyon kezdő vagyok, talán csak van egy kis tehetetlensége a dolognak, talán csak akármi. 

Harmadik nap - szombat: Kicsit megnyugodtam. Egyrészt jó kis hasmenés pucol, szóval nem sok marad meg bennem a tegnapi bűnös kajákból. Másrészt azért csak lement 30 deka. Ma már tisztítanom kellett rendesen, és könnyű is volt a nap. Simán belefértem 1.670 kalóriába úgy, hogy ettem sűrű sajtos croissont is, tehát mennyiségre nem volt olyan sok. És volt gyümölcs, meg folyadék is. Igyekszem valamit a mozgásért is tenni. Kicsit sok dolog feladat összejött most, hogy végre vége a tanfolyamnak, plusz két hét múlva húsvét, de valahogy beillesztem.

Nagyon fáj a lábam. A csuklóm viszont meggyógyult...