Nos, ma reggel elkezdtem "feldolgozni" a maradékot. Csak pihengettem, fészbukoztam, és ráakadtam erre a filmre:

A 41. percnél szórtam ki az udvarra a megmaradt 25 deka kekszdarát, amiből banános-vaníliás sütit akartam csinálni. Aztán bevágtam a szekrénybe a kristálycukrot, hogy még véletlenül se essen a kezem ügyébe.

Ugyanis eldöntöttem, hogy nem eszek több kristálycukrot.

Na persze először gyorsan végiggondoltam, kivihető-e :P . (Hogy például igen, most már megengedhetem magamnak, hogy a drágább mézet és gyümölcscukrot használjam.) Nem, semmi újat nem hallottam, hogy a cukor függőséget okoz, már rég tudom. Norbi könyvében olvastam erről először. A tökéletesen cukormentes életet nem tudom vállalom (nem tudom, hol kapni olyan mézet, amibe nem tesznek cukrot, még ha helyi termelőtől veszem is...), de talán az is elég lesz, amit tudok vállalni.

A kristálycukrot lecserélem mézre - és gyümölcscukorra, amikor bejutok a városba. Nem eszem olyan készételt, amibe cukrot tettek. Ez nem lesz nehéz. Az oviban lesz ugyan némi odafigyelni való és lemondás (a reggeli italoknál, tea, tejeskávé, kakaó), de szerencsére ebédre igazi kaját kapunk, amit a helyi konyhán főznek, igazi kajából. Tudni fogom, miben mi van, és azt is, ha van benne kristálycukor. Majd azt nem eszek, nem hozok haza. (Most megnéztem, a 10 ételből - leves + második - talán kettő-három van átlagosan, amiből nem ehetek majd.) Azt hiszem, megpróbálom egy hétig a tökéletesen fehércukormentes életet, de aztán lazítok annyit, hogy mondjuk a káposztasalátát lehet, hogy megeszem majd. De majd meglátom).

Bár a fogyit még nem kezdtem el, csak az SVT-t, azért ma már nem ettem cukrosat. Úgy gondoltam, a rántott hús mellé azért megeszem a maradék salátát, és hát a babakávéból meg a 3in1 kávéból is ihatok (ezt is megengedtem magamnak), de végül egyiket se tettem. Szóval teljesen cukormentes volt a nap.

Nincsenek elvonási tüneteim, ahogy ígérték.

De azt már az SVT-nek tulajdonítom, hogy véletlenül pont most került ez a film elém, és véletlenül - miután már mindent bevásároltunk, és nem volt szándékunk boltba menni -, a fiamnak le kellett mennie a gyógyszertárba görcsoldóért a barátnőjének, és én utánakiabáltam, hogy hozzon mézet. (Egyébként alapból nem szokott méz lenni itthon.) Enélkül nem tudtam volna MA elkezdeni. (vagy hát csak kínlódva)