Semmit sem tornáztam, és nagyon-nagyon sokat ettem. Persze a semmit se mozgás azt jelenti, hogy naponta azért kábé 6-7 km-t gyalogoltam, de hát ez nem nagyon számít.

A tanfolyam nagyon jó volt, az agyam szétzsibbadt mindennap, de élveztem minden percét.

Így viszont sajnos 7 nap volt, amit elrontottam, jól lezuhant a lépcsőm. Részben annak is tudom be, hogy a márciust elég csalódottként éltem meg, mivel a 24 töretlenül felfelé húzott lépcsőfok mindössze 80 deka fogyást eredményezett. Nagyon bizakodó vagyok, hogy a tanfolyam után ez megváltozik.

Ma robbantottam.

Rizsfelfújt volt az ebéd, és még mindig nem kellett volna elrontani, de a ma már semmi többet nem eszek ez esetben nem jött be.

Ezennel megkezdem fogyiszabadságomat. Kedden jövök haza, szerdán mérés, és újult erővel (svt-vel támogatva) indulok tovább.

Tegnap megtaláltam egy fotót magamról abból az időből, amikor icipicit voltam nehezebb, mint most. Egy olyan nadrágban, amit valamikor végleges célnak gondoltam, csak aztán kiderült, hogy még kisebb leszek :). Akkor eléggé be kellett húznom a hasam, és visszafojtani a levegőt. Viszont rádöbbentem, hogy talán már jó. És tényleg. Könnyen fel tudom venni, de az oviban, pici széken még kényelmetlen lenne, kell még pár hét. Na de akkor is!!! 

Rájöttem, hogy igenis csinos vagyok már, és ettől jól érzem magam.

Holnapra nem kértem már ebédet, mert nem akarok maradékot itthon hagyni, és jól döntöttem, mert maradt kaja holnap estére. Hihetetlenül kevés kaja elég, amikor fogysz, ezen mindig megdöbbenek. Miközben nem érzem magam se túl éhesnek, se túl lemondónak. Valamelyik nap jutott eszembe, hogy ez a program annyiban változtat az ételhez fűződő kapcsolatomon, hogy eddig azért ettem, hogy jóllakjak, most pedig azért, hogy ne legyek éhes. Őrült nagy különbség.

Ma 1.680 kalóriám volt, edzés Béres Alexandra 22 perc, plusz 25/25/25 hasprogram. 

Sajnálom, hogy valamilyen szinten elrontom ezt a jó szériát, a mai volt zsinórban a 24. jó nap. A jó az, hogy nem érzek kitörni készülő feszültséget, nem vagyok kívánós, nincs zabálós kényszerem. Csak a figyelmem nem lesz úgy ott, ami kisebb bajt csinál, de tekintve, hogy amikor számolok, mennyire észnél kell lenni, ha nem tudok figyelni, az nemigen fog keretbe férni. Nem baj, ezt most elfogadom. Napközben nem lesz nehéz, már összeírtam, miket fogok venni, vinni (müzliszeletek, gyümölcs dobozkában, sok víz, 3in1 kávé. szendvicset, ilyesmit nem), állítólag közösen elmegyünk majd ebédelni, de szerintem valami salátabárszerűbe. Az esték lesznek csúszósak, mikor Gergővel leszek, Gergő egyébként is rizikófaktor, mert beindul az anya kényeztet, vesz ilyen-olyan finomságot a kisfiának effektus. Más körülmények között kis bor is benézne, de most nem iszok alkoholt a tanfolyam miatt.

A kalória rendben volt ma. Miközben ettem egy tábla csokit is. Belefért. 

Abból a szempontból nem volt szerencsés, hogy a csoki nem tesz jót az emésztésnek, és akinek ezzel permanens gondja van, az jobb lenne, ha kerülné - legközelebb talán eszembe jut, és nem is veszek.

Másrészről viszont Pesten el lesz engedve a gyeplő, és nem baj, ha nem leszek annyira kiéhezve ilyesmire. Ebből a szempontból meg nem volt rossz.

Mindegy, finom volt :).

Ma egyébként (úgy értem, a fogyitól függetlenül) elég aktív voltam, a hasprogram - 25/25/25 - egyáltalán nem okozott gondot. Biztos azért, mert meleg van már, meg azért, mert a tanfolyam közel van, már lelkes és izgatott vagyok. Jó idő lesz, úgyhogy a ruhák, amiket terveztem, jók lesznek. Pink körmeim vannak, fodrásznál is voltam, szoknyában is leszek, szóval csini leszek és magabiztos. Imádom.

Volt kicsi mozgás is ma. Nem számolom, hogy összehúzkodtam a levágott gallyakat :P. Csak a Béres Alexandrát, 16 percet csináltam. Meg a hasprogramot, 25/25/25. A csuklóm szinte egyáltalán nem fáj már, de azért nemigen használom még. Béres Alexandra minden gyakorlatnál használja a súlyzót, én teljesen kihagytam, sőt, a karomat is csak tessék-lássék emeltem fel, szerencsére ebben a videóban mindig 2-3 izomcsoportra dolgozik, szóval a fenekem és a combom átmelegedett.

Viszont ezt a videót lehet, hogy felviszem Pestre is. Gondolkodtam, mozogjak-e, és ha igen, mit, abban a pici, egyhelyiséges lakásban. De ez szerintem belefér. Szó szerint :).

Ma jóformán csak gyümölcsöt ettem - miután meglepő élvezettel megreggeliztem a maradék fél pizzámat. A barátaim tegnap olyan finom fajta almát hoztak, hogy mikor választanom kellett, hogy gyümölcs vagy spenót, nem volt kérdés. Alma, kivi, mandarin és banán, salátában, turmixban és csak úgy is, ahogy jött.

Szedegetem össze, miket fogok felvenni a tanfolyamra. Az biztos, hogy egyik nap szoknyában leszek! 

Minden nap ráállok a mérlegre (most szabad, mert nem görcsölök), csak ráállok, mert tudom, hogy előbb-utóbb elmozdul a 69,5-ről, és minden nap várható :).

Ma megengedtem magamnak egy kis kilengést, szigorúan a keretek között. Fizetek is érte. 

Mivel délután kettőkor, mikor meglátogattam a barátaimat a pizzériájukban, még csak 330 kalória volt bennem, gondoltam, megkérem őket, hogy csináljanak nekem egy kicsi pizzát, amit egészben megehetek. (Előtte bementem a boltba, és nem vettem semmi süti-csoki-satöbbifélét!!!!!, pedig ugyanúgy belefért volna). Még az a szerencse, hogy hazahoztam, nem mertem mérés nélkül enni. Kiderült, hogy a kicsi pizza is olyan nehéz, hogy csak a felét szabad megenni. Nagyon, úgy értem, NAGYON nehéz volt nem elrontani ezt a napot, tudván, hogy holnap milyen állapotban lesz az a pizza, és meg fogom enni, tehát holnap is csak keveset szabad majd enni, ráadásul egy olyan állapotú pizza miatt, mert azt meg képtelen leszek megtenni, hogy ne egyem meg.

Szóval erős voltam, és valószínűleg sokkal kevesebbet ettem, mint szabad lenne. Mert én először 360 kalóriával számoltam, aztán utánanéztem a neten, és egybehangzóan az derült ki, hogy csak 700 kalória lehetett az a 30 deka, de én akkor se mertem 700 kalóriával számolni, de mondjuk leengedtem 900-ra (300/10 deka), ami biztosan nem kevesebb, mint ami valójában volt, inkább több, de nem mertem jobban.

Szóval most éhes vagyok, de nem baj, egy-két nap biztos nem megy az anyagcserém rovására, és ha kevesebb, hát kevesebb.

Viszont szóvá tették, hogy fogytam, és nagyon helyes.

Pihentetem a csuklómat, nem csináltam meg a hasprogramot sem, és mintha jobb lenne (ami ugyanúgy lehet köszönhető a tisztításnak, mint a pihentetésnek, de mindegy, a lényeg, hogy legyen már jó.

Volt mérés, a kiló ugyanannyi (69,5), a centi féllel kevesebb (összesen 15,5-lel). Jól van az, így fogyok én. Apránként :) Mint a teknős. Lassan, de biztosan!

Apámmal nem beszéltem úgyszólván 6 éve. Ma megígértem, hogy elmegyek hozzájuk, de csak a nyáron. És azt se akarom, hogy ők jöjjenek. Nem akarok semmiféle plusz veszélyzónát május végéig. Van egy 5 napos utazás a jövő héten, és egy nemtomhánynapos vendégség április közepén. Ennyi éppen elég nekem, miután kiszámoltam, hogy összesen max 6 napot ronthatok el. Szóval, amikor lehet, jobb, ha észnél leszek :)

Miután napok óta tisztítok, megérkezett a megoldás: ha ennyire nem megy a mozgás, talán vissza kellene lépni. A valami kevesebb, mint amennyit illene, de sokkal több, mint a semmi, ami azért van, mert a rendeset próbálom kierőltetni magamból, és márpedig juszt se megy.

És máris enyhült a nyomás, és könnyedén neki tudtam állni annak a 15 percnek, amit úgy gondoltam, simán megteszek. Nem választottam, csak elindítottam a lejátszót azzal, hogy bármi van benne, 15 percig csinálom. Péntek Enikő volt benne. Nem tudom, miért volt ez az ellenállás, bár gyanítom, az ok valahol elérhetetlen mélységekben lehet. Nem baj, nem kell tudnom. Talán áttörtem ma valamit, talán csak a mai napra, majd kiderül. A hasprogramot se erőltettem: 20/20/20, de ez legalább pihenés nélkül ment.

A csuklóm nagyon fáj, nagyon duzzadt, nagyon nem javul. A kartámaszos részeket duplalépcsőfokrafellépéssel helyettesítettem.

A kalória rendben van, 1.650 lesz, miután megittam egy babakávét még ezután.

Sokat ittam ma. Is. Többet iszom 2 liternél mindennap, mióta beüzemeltem a kancsót, talán 3 is megvan.

64. lépcső. Azt hiszem, kicsit bepánikoltam, most én érzem úgy, hogy túl lassan fogyok, és hogy ez nem lesz elég a fogadalmamhoz. Pedig bíznom kell, hiszen mindig működik, ha tartom, és most igenis tartom. A dzsekit pedig, amit akartam, igenis fel fogom venni a jövő héten, mert már jó, és ha úgy érzem, hogy feszül, akkor majd nem próbálom leerőltetni a csípőmön, hanem szépen felhúzom a derekamra, és lazán viselem. Ma belebújtam a fekete szoknyámba. Emlékszem arra a szülői értekezletre, amikor nem lehetett levenni a blézert, mert csak félig tudtam felhúzni a cipzárt hátul. Most pedig még lejjebb is csúszik a derekamon a csípőm felé! Nahát.

Nézegettem (methogyugye folyamatosan nézegetem) a Bonprix katalógust, és rádöbbentem, hogy hú de kicsi leszek, mire végzek. Ugyanis a 40-es méret csípőbőségének felső határa fél centivel kevesebb, mint amennyi én most vagyok. És még hol a vége??? Na látod, ezért nem szabad most ruhát venni...

Holnap mérés... Nem érdekel, ha nem mutat elég fogyást. Tudom, hogy úgy működik, hogy sokáig semmi, aztán egyszercsak 2 kiló egyik napról a másikra. Tessék igenis hinni ebben emlékezni, hogy ez mindig gyakran így megy.

Nem nagyon van miről írni. Tartom a kaját (1.690 kalória), most itthon vagyok, úgyhogy viszonylag könnyen. De mozogni nem bírok. Nem segít a helyzeten, hogy a csuklóm megint bedurrant (a múltkori fekvőtámaszos Péntek Enikő + a kötés), nagyon fáj és dagadt.

Nem tudom, mi van. Alapból nagyon alacsony az energiaszintem, mert már hetek óta nem tehetek semmit, csak várom a tanfolyamot, amikor ugye meghatározhatom a pontos irányt. Rohadtul nem vagyok ehhez hozzászokva, az én életem az örökös tervezés, agyalás, alkotás, haladás, új dolgok tanulása, kipróbálása, integrálása. Most meg csak telik az idő. Hiába lenne mindenféle, amit tehetnék, az alapjárat annyira alacsony, hogy mozdulni sincs erőm a szó szoros és átvitt értelmében sem.

Nem segít az sem, hogy szemmel láthatóan nem fogok tudni annyit fogyni, amennyi elég lenne ahhoz, hogy klasszul felöltözzek a tanfolyamra (ez nagyon inspirált még pár hete), és hogy esetleg Pesten vásárolhassak ruhát. (Most el is határoztam, hogy akkor viszont már nem is veszek addig semmit, míg le nem fogyok teljesen, és át nem válogattam a ruhatáramat).

Nem tudok mást tenni, tisztítok. Muszáj hinnem, hogy azért van ez, mert tulajdonképpen mindig is a mozgás volt a legnehezebb számomra, és talán ez most egy esély, hogy ennek véget vessek...

Régen írtam. Elment az időm arra, hogy kiderítsem, valójában nem tudom megcsinálni azt a pulcsit a fiam szülinapjára. Vagy csak akkor, ha semmi másra nem figyelek egy hónapig. Na ezt most pár napig csináltam, de elég is volt.  Ezért nem is mozogtam (nem is flájlédiztem, nem is BuJo-ztam), szóval ennek így nincs értelme. Most viszont elengedtem a pulcsi projektet, remélem, ez használ majd.

Az étkezést tartottam minden nap, és a lépcsőt is felfelé húztam azért, de ma már nem. 

Pedig jó dolgok is történtek, például, hogy tegnap feltett szándékom volt egy tábla csokit vacsorázni (kereten belül természetesen), de végül inkább gyümölcsöt vettem, és hatalmas tál gyümölcssalátát ettem banánból, almából, narancsból és kiviből. De a legjobb az volt, hogy nem a józan ész alapján döntöttem így, hanem egyszerűen olthatatlanul megkívántam.

Szeretnék valami ilyesmit érezni az edzéssel kapcsolatban, úgyhogy most erre tisztítok.

Mérés is volt ma, de azt már nincs türelmem beírni, a lényeg, hogy minden érték maradt, de megint ment le egy centi. Holnap beírom.

Ettől függetlenül a kötés marad a fő motiváció, gyönyörű kötött ruha mintákat szedtem le. Kicsit aggódom a jövő heti utazás miatt. Nem érzem, hogy addigra belefogynék azokba a ruhákba, amiket fel szerettem volna venni. És főleg nem annyira, hogy vásárolni akarnék ruhát Pesten. Mindegy, lesz, ahogy lesz, amire képes vagyok, azt megteszem. Végül is összesen éppen 15 centinél tartok, azért az annyira nem rossz... És hamarosan a fenekem is 100 centi alatt lesz.

Tegnap képtelen voltam írni, illetve mindent képtelen voltam csinálni - ami nem kötés.

Szerencsére az étkezést nem befolyásolta, könnyen tartottam az 1.670 kalóriát. Csak a mozgás maradt el. Nem húztam lefelé a lépcsőt: megbeszéltem magammal, hogy ha ma megcsinálom, akkor felfelé húzhatom. Holnap nem fogok tornázni, bár edzésnap lesz, mert hosszúzom, és úgy néz ki, ma éjjel nem alszom (a későn-fekvős-későn-kelős ciklusból jövök ki így). De a miniszünetben (5 nap itthon egyfolytában) vissza fogom állítani. Bár tulajdonképpen mindegy volna.

Az edzés különben Péntek Enikő egyik edzése volt. Azokat a gyakorlatokat, amikor fekvőtámaszt kellett csinálni (karhajlítással együtt), azokat súlyzós gyakorlatokkal helyettesítettem, amikor csak fekvőtámaszban kellett lenni, azokat megcsináltam. Egyelőre úgy néz ki, bírta a csuklóm, holnap meglátjuk, lesz-e következmény. 32 perc volt az edzés, és elégedett vagyok, mert jól bírtam ahhoz képest, hogy nem a light, hanem ez már a zóna 1 sorozatból volt. Ez egy kardió-erősítő intervall edzés volt. Nem akartam kart (a csuklóm miatt), és nem akartam hasizom-edzést (a hasprogram miatt). Azt is megcsináltam, 31/31/31, de kettő együtt sok lett volna.

Ma is jól ment a kaja, 1.690 kalória, sok alma és rengeteg (majdnem 4 liter) víz. De az emésztésem még mindig nincs rendben. Igazán nem tudom, mit tehetnék még :(

Ja. Tisztíthatok...

Tegnap mérés is volt, semmi extra, az értékek nagyjából ugyanazok. (plusz 10 deka, mínusz fél centi)

A 61. lépcsőn vagyok. Ez azért érdekes, mert a 70. nagyjából a harmada a teljes útnak. Fura, mert ahogy teszem fel a számokat a kis táblámra, az az érzésem, hogy ez lesz az utolsó, hogy szükség lesz rájuk. Úgy értem, most végig fogom vinni. A mai különben zsinórban a 15. nap volt, és azt remélem, hogy most a következő 10 nap nagyon eredményes lesz. És ahogy telik az idő, és egyre több jól megtartott napon vagyok túl, egyre könnyebbnek kell lennie, hiszen az idegpályák erősödnek, a régiek pedig kopnak.