Régen írtam. Elment az időm arra, hogy kiderítsem, valójában nem tudom megcsinálni azt a pulcsit a fiam szülinapjára. Vagy csak akkor, ha semmi másra nem figyelek egy hónapig. Na ezt most pár napig csináltam, de elég is volt.  Ezért nem is mozogtam (nem is flájlédiztem, nem is BuJo-ztam), szóval ennek így nincs értelme. Most viszont elengedtem a pulcsi projektet, remélem, ez használ majd.

Az étkezést tartottam minden nap, és a lépcsőt is felfelé húztam azért, de ma már nem. 

Pedig jó dolgok is történtek, például, hogy tegnap feltett szándékom volt egy tábla csokit vacsorázni (kereten belül természetesen), de végül inkább gyümölcsöt vettem, és hatalmas tál gyümölcssalátát ettem banánból, almából, narancsból és kiviből. De a legjobb az volt, hogy nem a józan ész alapján döntöttem így, hanem egyszerűen olthatatlanul megkívántam.

Szeretnék valami ilyesmit érezni az edzéssel kapcsolatban, úgyhogy most erre tisztítok.

Mérés is volt ma, de azt már nincs türelmem beírni, a lényeg, hogy minden érték maradt, de megint ment le egy centi. Holnap beírom.

Ettől függetlenül a kötés marad a fő motiváció, gyönyörű kötött ruha mintákat szedtem le. Kicsit aggódom a jövő heti utazás miatt. Nem érzem, hogy addigra belefogynék azokba a ruhákba, amiket fel szerettem volna venni. És főleg nem annyira, hogy vásárolni akarnék ruhát Pesten. Mindegy, lesz, ahogy lesz, amire képes vagyok, azt megteszem. Végül is összesen éppen 15 centinél tartok, azért az annyira nem rossz... És hamarosan a fenekem is 100 centi alatt lesz.