Most annyira dühös és elszánt vagyok, hogy muszáj írni. Bár igazából jó hír, ez a harag most jól jön, ki tudja, talán mindennek megvan a (JÓ!) oka. Talán ez a tegnapi nap arra volt jó, hogy kevesebb legyen a beborulós nap.

Amikor jöttem hazafelé tegnap, szatyromban a tábla csokival meg valami csokis kekszgolyóval, már útközben elmajszoltam két Balaton szeletet. 

(Az úgy kezdődött, hogy amikor beléptem a boltba, láttam, hogy ott vannak a leértékelt fornettik a pénztárnál. Na mondok, ez pont jó, majd veszek olyat is. Erre odacsuktam az ajtóhoz az ujjaimat, majdnem felkiáltottam, annyira fájt. Tudtam, hogy figyelmeztetés. Azt gondoltam, hogy talán nem is leértékelt, hanem a nő vette meg, aki ott volt, és úgy gondoltam, akkor talán nem is kell döntenem. Aztán a pénztárnál már beütötte a csaj a cuccomat, mikor észrevettem a fornettit. De erősebb volt bennem a smucig, mint a kövér, és mivel már nem lehetett beszámolni az utalványba, inkább hagytam a fenébe. Ez pedig csak azt jelenti, hogy most már ugyanolyan erős a védelmem a fogyás mellett, mint a visszatartó manócskám a kövérség mellett!!!

Szóval megettem a Balaton szeleteket, és úgy éreztem, hogy tulajdonképpen a sóvárgásom ezzel ki is van elégítve, már nincs szükségem többre. De erősebb volt a mohóság, és elismerem, majdnem kipukkadtam, mire megettem este mindent (pedig tulajdonképpen nem is volt azért az olyan sok), de azért lenyomtam. Sőt, még májkrémes kenyeret is ettem vacsorára. Most már úgyis mindegy alapon, és már olyan régen ettem egy rendes vacsorát.

Hajnali fél négykor arra ébredtem, hogy rettenetesen rosszul vagyok. Megszorult a cucc valahol félúton, se le, se föl. Megittam fél liter buborékos vizet, és végig kellett masszírozni a hasamat. (Szánalmas...) Éreztem, ahogy csikorog. Brrrr.

Reggelre magamradühösen ébredtem, és elhatározásokkal. Miszerint a tervezettekből egyetlenegyet se fogok elrontani!

1. Először is ma helyrehozóst fogok tartani. Nem lesz nehéz. Egyrészt még mindig nyögöm az éjszakát, egyáltalán nem kívánom a reggelit. Másrészt főzelék lesz az oviban. Harmadrészt meg CSAK. A helyzehozóst 700 kalóriában állapítom meg. De ettől még a tegnapi lépcsőt lefelé húzom.
2. Most, hogy tegnap kitomboltam magam, könnyen fogom betartani a diétámat pénteken is. Vagy ésszel eszek sütit, és úgy tartom be, vagy megeszem mind az 1.500 kalóriámat délelőtt sütiből, aztán itthonra veszek egy üveg lájtkólát, és azzal, meg pár kávéval kihúzom a napot.
3. És még a jövő szombati bulit is ki fogom bírni. Először is lemondom a minitortát, amit rendeltem magamnak azzal,. hogy akkor már úgyis mindegy. Mert ezen most túl vagyok. Nagyon óvatosan eszem a buli előtt, és akkor bele fog férni egy szelet torta és pár aprósütemény. Lehet, hogy a lájtkólát is bevetem, majd meglátom. 

Végtére is még jövő szombaton is csak a 11. nap lesz egyfolytában, úgyhogy menni fog.

Legközelebb pedig igyekszem emlékezni erre az éjszakára, és arra, hogy 2 Balaton szelet már elég nekem a tombolásra. Az régen volt, mikor több tábla csoki, pár szelet süti és egy doboz bonbon kellett a beboruláshoz. Ja meg egy zacskó csipsz.

Ahogy Rubinababa írta: a tanulásnak is ára van. És én most fizetem.