Ez egy elég nehéz nap volt. Úgy kezdődött,hogy tegnap este alig tudtam elaludni, mert éhes voltam. Lementem egy falat kenyérért és egy korty tejért, de amikor fél négykor arra ébredtem,hogy éhes vagyok, akkor lusta voltam lemenni enni. De az alapját megadta a napnak.

Persze későn keltem (mondom, alig aludtam éjjel), és annyi mindent intéztem hirtelen, hogy elfelejtettem reggelizni, de még a kávé is elmaradt. Úgy gondoltam, hogy nem baj, majd viszek egy almát és egy kis marék napraforgómagot, azzal elleszek, nemsoká úgyis ebéd. De ezt is elfelejtettem. Úgyhogy ott álltam fél 12-kor, üres gyomorral, és úgy leesett a vércukrom, hogy AZONNAL ennem kellett valamit (már ahhoz képest, hogy majd fél óra múlva eszek rendesen ebédet). Gyorsan megettem két fasírtot, ami nem túl diétás még úgy sem, hogy sütőben sütik, és két szelet teljes kiőrlésű kenyeret. Ez azért nem volt jó döntés (attól függetlenül, hogy abban a pillanatban nemigen tehettem mást), mert a legvalószínűbben cukorra, de legalábbis szénhidrátra lett volna szükségem, gyorsan. Ez pedig a fasírtban nincs, a teljes kiörlésű kenyérből pedig nagyon lassan jön ki.

Szóval beértem az oviba, és még mindig rosszul voltam (nem pusztán éhes), tehát muszáj volt ebédelni, nem is feltétlenül mértékkel, hiszen mondom, rosszul voltam. De még mindig nem olyat, ami kellett volna. Délután volt, mikor végre méz jutott a hasamba az első kávéval, aztán még ettem gyümölcsöt is, és végül itthon kora este a szokásos mézes-magos cuccomat. De addigra meg végképp elfogyott a kalóriakeret. 

Mindegy, végül túléltem. Talán még a szokásos mérés előtt rontsuk el nevezetű programot játszottam?

Szerencse, hogy nem kellett tornázni, a hasprogramot se csináltam meg. Ettől függetlenül büszkén leptem a 8. lépcsőre. Ugyanakkor érdekes, mert az édeset, a süteményt, csokit nem kívánom. Ezt nem SVT-vel magyarázom, hanem a cukor-elhagyással. (Azt viszont SVT-vel magyarázom, hogy oda eljutottam :P ).

Holnap mérés :)