Ma volt az első nap.

Úgy terveztem, hogy reggel szép nyugodtan felkelek, megméretkezem és adminisztrálok, csinálok táblázatokat meg falra kipakolósokat, aztán dolgozom, mielőtt elmegyek munkába, hogy mikor hazajövök, kényelmesen legyen időm tornázni, meg mindenfélékre.

Ehhez képest telefonhívás ugrasztott az ágyból fél hétkor, hogy azonnal öltözzek, mert megyek az oviba, beteg a kolléganőm. Egész nap leszek, ja, és még annál is tovább, mert holnap karácsony, ma fát díszítünk, és csak későbbi busszal jöhetek.

Szó sem volt mérésről, örültem, hogy elkészültem, mire jöttek értem. És mikor hazaértem, először dolgoztam, gyorsan-sürgősen. Legszívesebben kihagytam volna a tornát, de mivel úgy néz ki, nemigen alszom ma éjjel, úgy gondoltam, akkor meg tökmindegy...

Fura volt. Kiléptem a konyhába, ott volt a nápolyi (az egyik kolléganőm úgy kövér, hogy nem is akar lefogyni, mindig van valami a konyhában), automatikusan nyúltam a zacskóba, de aztán üres kézzel jöttem ki belőle. (Később ettem pár szemet, miután az első rémületből felocsúdtam, hogy hiszen szabad, csak számolni kell).

1.700 kalóriával zártam, és tornáztam, mert tök ciki lenne mindjárt az első nap elbliccelni. 15 perc hula-edzés, hát szánalmasan fárasztó volt. Nem megcsinálni volt nehéz, csak hamar kimelegedtem, hamar lihegtem, hamar éreztem. A hasprogramot nem volt türelmem megnézni, hogy jön, úgyhogy 10-10-10 volt. Asszem innen indulok, aztán meglátom, milyen tempóban növelem.

Először kicsit bántott, hogy nem tudtam mérni, és így veszítek az eredményből, de aztán megnyugodtam. Úgyis mindjárt itt a karácsony, az úgyis megkavar majd mindent, ennek a karácsony előtt négy nappal indulásnak igazából eszmei értéke van, meg védő hatása ;)