A mai napot sikeresnek könyvelem el - így este 9 után -, bár a lépcsőmet lefelé húzom. Nem, nincs semmi ellentmondás :) megfogadtam, hogy ha nem tornázom aznap, amikor az ideje van, akkor lefelé húzom a lépcsőt. És ezt teszem, mert nem tornáztam. De ezt nem tekintem bűnnek, sőt, teljesen jogosnak…

Ráálltam a mérlegre. tegnap nem is mertem leírni, 72,2 kg voltam, ma reggel meg (miután hajnalban még mindig hasmenés ébresztett fel, és persze a helyrehozós napnak is hatása volt) 67,6 kg. Nyilván egyik se igaz. Ha holnap sikerül okosan megúsznom a farsangot, akkor a szombati mérés most már…

Működik a terv. Ki tudja, talán kellett ez a tegnapi nap... Elért az a fajta hasmenés, ami történik akkor, ha az ember egy ideje viszonylag egészséges étrenden tartja a testét, és hirtelen rázúdít egy csomó szörnyűséget. Ilyenkor a test mérgezés-szerűt érzékel, és kilöki magából az ártalmas…

Most annyira dühös és elszánt vagyok, hogy muszáj írni. Bár igazából jó hír, ez a harag most jól jön, ki tudja, talán mindennek megvan a (JÓ!) oka. Talán ez a tegnapi nap arra volt jó, hogy kevesebb legyen a beborulós nap. Amikor jöttem hazafelé tegnap, szatyromban a tábla csokival meg valami…

Eljött a beborulás. Tulajdonképpen elég váratlanul, de valahol mégsem. És nem panaszkodhatom, mert nem 14 vagy 15, hanem 19 nap után. Pech, hogy pont a mérés előtt, ami már érdemi eredményt mutat(hat)ott volna, de igazából nem is pech, inkább program. Jól van, majd nézd meg a júniust :P. Jólesett.…

Érdekes volt a mai nap... Mivel fent dekkolok még mindig a kuckómban, ahol nincs ablak, és mindig villanyfénynél vagyok, teljesen összezavarodtam.  Nagyon könnyű volt a nap kaja szempontjából. Viszonylag későn keltem, nem reggeliztem, az első étkezés az ebéd volt. Átlagos ebéd, de nem volt uzsonna.…