Fura helyzet van az oviban, mindenki zizi, rám is átragad. Csak a rezgés, a problémát nem nagyon veszem át. De sokat tisztítottam és imádkoztam, hogy a feszültség ne akarjon zabálásba fordulni. Mert akart. De nem hagytam. Arra gondoltam, hogy van ez a pár hét, amikor nyugi van, nem vagyok hajlandó elszúrni. Úgyis ott lesz az a 6 nap Pesten... (Most hogy így belegondolok, lehet, hogy ezt azért lefaragom 3-ra. Na majd meglátom). Egyelőre kihasználom a nyugis napokat.

Kicsit megváltozott a hozzáállásom a mozgáshoz, nem tudom, mitől. Szinte elvágólag március egytől. Ma is, mikor lementem megcsinálni a hasprogramot (30/30/30), nem esett nehezemre - pedig este 10 utánra maradt, és ilyenkor, mikor belefeledkezem a munkába, már nagyon nehezen szoktam elvonszolni magam odáig, még ha nem is vagyok fáradt annyira.

Viszont azt nemigen tudom, hogy pontosan mennyit ettem, több kérdéses kaja volt ma. Szóval lehetett 1.700 is és 1.850 is. Remélem, több nem...

Észreveszem, hogy a fenekem sokkal de sokkal keményebb, mint volt. És végre a hasprogram utáni nyújtás eredményét is érzem, most már nagy nehezen legalább az ujjaimat le tudom fektetni a földre teljesen, mikor előrehajolok. Majd amikor a tenyeremet is tudom! (Ja, meg összezárt lábbal :P )

Megint elővettem a vizeskancsómat. Most már elég enyhe az idő, hogy ne kelljen melegíteni a vizet, ez máris sokban megkönnyíti az elegendő folyadékbevitelt. Már rám fért...